Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. alatt kiailla a nemzetgyűlés tagjainak választására vonatkozó rendeletét, amelyet kiegészített és módosított a 6516/1919. M. E. számú rendelet, a kötelező szavazásra vonatkozó rendelkezések végrehajtását pedig a 9010 1920. B. M. sz. rendelet szabályozta. E rendeletek szerint a szavazás kötelező. Nem igazolt elmulasztása pénzbírság és más joghátránnyal jár, amelyekre vonatkozó szabályszerű eljárás az illetékes kir. járásbíróság hatáskörébe lett utalva. E rendeletek előírásának tett eleget a budapesti XXI. választókeriilet választási biztosa, amikor a szavazást elmulasztó választók névjegyzékét további szabályszerű eljárás végett átküldte a budapesti büntető kir. járásbírósághoz. A kir. járásbíróság azonban a fentemlített számú végzésével hatáskörét nem állapította meg, az eljárás lefolytatását mellőzte, s az iratok visszaküldését esetleg irattárba helyezését rendelte el. A kir. járásbíróság határozatának kimerítő indokolása lényegileg abban összegezhető, hogy a fenti rendeletek egy a tételes jogban ismeretlen, új választási bűncselekményt létesítenek, ahhoz büntetésszerű, részben eddig nem ismert következményeket fűztek, megtorlása módját a Bp.-tól lényegesen eltérő eljárás körvonalozásában előírták, pedig erre a rendeletekel kibocsátó kormány a fennálló törvényekkel szemben nem volt feljogosítva, ennélfogva ezek a rendeletek nem törvényesek, bírói ítélkezésT eljárás alapjául el nem fogadhatók, mert sértik a tételes törvényeket, nevezetesen a büntetőtörvényt, a kihágási büntetőlörvémt és a bűnvádi perrendtartást! Az 1920 :1. te. bevezetését, 1. és 10. §-át a kir. járásbíróság ugyan nem tévesztette szem elől, de az e törvényhelyen olvasható rendelkezésekre nézve azt mondja, hogy ezekkel a kérdéses rendeleteket kibocsátott kormányoknak utólag csak a rendelet kibocsátási joga, vagyis jogalkotóképessége lett elismerve, s nem lelt nekik utólag az az erő is megadva, hogy fennálló törvényekkel szemben új bűncselekményekel, újszerű büntetéseket, sajátos eljárást és bírói hatáskört állapíthassanak meg a Blk. és a Bp. alapelveinek megsértésével. A koronaügyészség ezt a kir. járásbírósági határozatot törvénysértőnek találja, a jogegység érdekében megengedett perorvoslattal megtámadja, kéri a határozat megsemmisítését és a kir. járásbíróságnak arra való utasítását, hogy a fentemlílett rendeletek értelmében, szabályszerűen járjon el. A kir. Kúria a perorvoslatot alaposnak találta, s ennek következtében a rendelkező rész szerint határozott. Elöljáróban a kir. Kúria reámutat a kii- járásbírósági határozatnak arra a lényeges tévedésére, mintha az adolt esetben a