Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 51 A Btk. 309. §. 1. bekezdésének 2. tételében, továbbá a most idézett §. 2. bekezdésében meghatározott minősítés azért nem állapíttatott meg, mert az eset körülményei szerint a cselekmény a sértettnek életét nem veszélyeztette. (Kúria 1917 dec. 12. B II. 5919. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja, azonban mindkét alsóbíróság ítéletének a cselekmény minősítéséről és ebből folyólag a büntetésről rendelkező részét is a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjába ütköző s az utolsó bekezdése értelmében hivatalból figyelembe vett semmisségi okból a Bpn. 33. §-ának 1. bekezdése értelmében megsemmisíti és G. Anna vádlott cselekményét a Btk. 309. §-ába ütköző, ezen §. 1. bekezdésének 1. tétele szerint minősülő mérgezés bűntettének minősíti . . . Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a védő a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a bűnösség kimondása miatt jelentett be semmisségi panaszt. A semmisségi panasz írásbeli indokolása szerint vádlott a cselekményét jogos védelemben követte el, azért az neki be nem számítható, még ha a védekezés határát túlhágta is. A semmisségi ok ezen tüzetesebb megjelölése íolytán a Bp. 385. §-ának 1. c) pontra alapítottnak vett panasz alaptalan. A valónak elfogadott tényekből ugyanis a kir. tábla az elsőbírósági ítéletből elfogadott vonatkozó indokoknál fogva helyes jogi következtetéssel állapította meg, hogy a vádlott nemcsak hogy nem volt megtámadva, de sőt épen ő volt az, aki vitriollal felszerelve, támadási szándékkal várakozott a sértettre és azt amint a villamosról leszállt, a vitriollal szándékosan le is öntötte, ami kizárja azt, mintha cselekményét a jogtalan s közvetlen megtámadás elhárítására szükséges jogos védelemben követte volna el. Jogos védelem esete nem forogván fenn, annak félelem, ijedtség vagy megzavarodottságból történt lúlhágásról sem lehet szó. Nem tévedett tehát a kir. tábla, midőn a beszámítást kizáró jogos védelmet fennforogni nem látta és a vádlott bűnösségét megállapította. Tévedtek azonban az alsóbíróságok, midőn a vádlott cselekményét a Btk. 303. §-ába ütköző s a Btk. 305. §-a szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének minősítették, mert az a megállapított tette a vádlottnak, hogy vitriollal, tehát ártalmas, •eshetően életveszélyes szerrel avégből öntötte le a sértett arcát, 4*