Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

14 Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1918 jan. 16. B IV. 152. sz.) A kir. Kúria: A bejelentett semmisségi panaszokat felfolyamodásoknak minősíti s mint ilyeneket elutasítja. indokok: A kir. tábla M. István ellen az eljárást gyógyíthatatlan, a beszámíthatóságot kizáró elmezavar miatt megszüntette, amely elmezavar a vádlotton az elsőbírósági ítélet kihirdetése közben tört ki. A végzés ellen a kir. főügyész a Bp. 389. §. 5. és 9. pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt, mert a bíróság szabálytalanságot követett el azáltal, hogy oly ügyben hozott megszüntető határozatot, amelyben az ítélet a vádlott előtt kihirdetve még nem lett és mert megtagadta a közvádló ama indítványát, hogy új orvosi vélemény szereztessék be. A védő pedig a Bp. 384. §-ának 5. pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert elévülés tekintetében szabálytalanságot követett el a bíróság, amennyiben lényeges az elévülés szempontjából, hogy az ítélet kihirdetésétől vagy ezen megszüntető végzés keltétől számítandó-e az elévülés. A bejelentett semmisségi panaszokat a kir. Kúria a Bpn. 30. §. 2. bekezdése alapján felfolyamodások gyanánt íogadta el, mivel a kir. táblának perorvoslattal megtámadott végzése nem tartozik ama határozatok közé, amelyek ellen a Bp.-nak az 1907 : XVIII. tc. 2. §-a által helyettesített 426. §. 3. pontja szerint semmisségi panasz volna érvényesíthető. A felfolyamodások alaptalanok. M. István vádlott gyógyíthatatlan elmebetegségének a megállapítására ugyanis a lipótmezei m. kir. állami elmegyógyintézet igazgatójának ismételt értesítései és az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak szakvéleménye ( állván a bíróságnak rendelkezésére, új orvosi vélemény beszerzése szükségtelen, az annak beszerzése iránt a kir. főügyész által tett indítvány elutasítása által tehát a bíróság a törvénynek a vád szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét meg nem sértette. Ami pedig a kir. főügyésznek a Bp. 384. §-ának 5. pontjára fektetett felfolyamodásait illeti, a kir. Kúria azt is alaptalannak találta. Előrebocsátja a kir. Kúria, hogy a Bp. a jelenlegihez hasonló arra az esetre,, ha a vádlott az elsőbírósági ítélet meghozatala után, annak kihirdetése közben, esik beszámíthatóságot kizáró gyógyíthatatlan elmezavarba, a további eljárás és a hozandó határozat nemére nézve rendelkezést nem tartalmaz. Kétségteleu, hogy nem alkalmazható a jelen esetre a Bp. 326. § a, melynek 3. pontja szerint felmentő ítélet hozandó, ha a bűnvádi -eljárás megindítását vagy a beszámíthatóságot kizáró vagy a