Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

.'4 Büntetőjogi Döntvénytár. be semmisségi panaszt, mert a csalás vádjának alapjául szolgáló tett megállapítja a bűncselekmény tényálladékát. A panasz indokolása szerint K. Jenő a vádlottal 1911 máj. 18-án társasági szerződést kötött és a vádlottnak 1911 júl. 31-ike előtt 15,000 K-t át is adott, a többi pénz adását azonban a vaevoni mérlea bemutatásától tette fügaővé. Az 1911 júl. 31-iki keletű mérleget a vádlott evégett készítette. A mérleggel, mellyel 2430 K cselekvő vagyon mutattatott ki, K. Jenő tévedésbe ejtetett és 45,000 K átadására bíratott reá. Tény ugyanis, hogy a vádlottnak a mérleg kiállítása idejében már 15,394 K 47 f-nyi vagyon hiánya volt s ezt elleplezte akként, hogy az adósaitól kapott és a pénzintézeteknél leszámítolt váltóinak 17,825 K értékét a vagyon rovatában számolta el, hololt ez a tétel a szenvedő vagyon rovatába volt volna iktatandó, miből kitűnt volna, hogy tartozásai 15,394 K 47 í-rel túlhaladják cselekvő vagyonát. A panasz alaptalan. A tényállás szerint a vádlott adósainak váltóit a pénzintézetek által 17,825 K értékben leszámítoltatta, ezzel a pénzintézetekkel szemben adósaiért váltójogi kötelmet vállalt, nyílván oly módon, hogy a váltókat íorgatmányával látta el. Az ítéletekben alapul vett 1911 júl. 31-én készült mérlegből pedig az tűnik ki, hogy a vádlott a pénzintézeteknél leszámítolt váltóinak 17,825 K értékét nemcsak a cselekvő, de a szenvedő vagyonban is kitüntette, tehát nem állította össze a mérleget úgy, hogy a vállóadósságot terhének elismerte volna. Ebből a tényből azonban nem vonható le a vádlott terhére az a következtetés, hogy az 1911 júl. 31-én készült vagyoni mérlege hamis és azzal a sértett tévedésbe ejtését célozta. Ugyanis az alsóíokú bíróságok nem fogadták el való tényképen azt, hogy a leszámítolt váltókon a vádlott előzőiként szereplő személyek váltójogi kötelezettségüknek nem tettek eleget, illetve, hogy tőlük a mérleg készítése idejében a váltóösszegek nem voltak behajthatók és ezzel a váltójogi kötelezettség teljesítése már a vádlottra hárulván, a vádlott tudta volna, hogy vagyona a váltók összegével vagy annak egy részével csökkent. A vádlott terhére tehát a panaszban (elhozott tényekből folyóan az előadottak szerint egyébként pedig az alsófokú bírósági ítéletekben foglalt és itt is elfogadott indokok szerint nem volt a bűnösség megállapítható. A védő a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert nincs bűncselekmény. Ez a panasz is alaptalan. A csodnyitás idejében a vádlottnak igen jelentékeny vagyoni hiánya volt és azért jutott fizetésképtelen állapotba, mert K.