Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 28 Jenővel társasági szerződést kötve, a rendelkezésére bocsátott tőkéhez képest költségesen rendezkedett be és aránytalan nagy üzleti kiadásokkal vezette üzletét. Ennek következményeképen az 1911 aug. 1-től 1911 dec. 31-ig terjedő idő alatt üzletében elért bruttohaszonból költségeit is csak részben tudta fedezni és a haszonnak kétszeresét kellett volna megszereznie, hogy költségeit fedezhesse. Az ítéletekben részletesen is felsorolt adatok szerint tehát a vádlott üzletét a jövedelmezősége feltételeit megállapító körülményeknek számba vétele nélkül és így gondatlanul vezette. Helyesen állapították meg az alsófokú bíróságok, hogy a vádlott, tudva fizetésképtelenségét, a csődkérvény beadásának elmulasztásával alkalmat szolgáltatott arra, hogy egyes hitelezői végrehajtás útján vagyonára zálogjogot nyerjenek, mert a tényállás szerint az egyes hitelezők — a vádlott vagyonának lefoglalásával — a zálogjogot megszerezvén, közömbös ezzel szemben a védelemben felhozott az a körülmény, hogy a csődnyitás után a foglaltató hitelezők által szerzett zálogjog megtámadásának szüksége fel nem merülhet. A kir. főügyész a Bp. 385. §-ának 3. pontja alapján azért jelentelt be semmisségi panaszt, mert a Btk. 92. §-a alkalmaztatott. A panasz alapos. A tényállás szerint a vádlott terhére azok a súlyosító körülmények forognak fenn, hogy cselekvő vagyonát túlhaladó adóssággal terhelve használt fel üzleti költségek címén aránytalan nagy összegeket, majd fizetésképtelen állapotba jutva, hosszabb időn át vezette tovább üzletét és ebből a hitelezőkre a vagyonhiánynak 73,964 K 13 f összege szerint jelentékeny kár háramlóit. Súlyosító körülmény az is, hogy a vádlott a Btk. 416. §-ának két rendelkezését is megsértette. Azok a körülmények, hogy a vádlott K. Jenővel kényszerhelyzetben kötött volna társasszerződést, amely aztán K. Jenőnek magatartása folytán, amennyiben ugyanis tőkebetétjét visszakövetelte s annak behajtása végett végrehajtási vezetett, a csődnyitást előidézte, nem mérlegelhetők enyhílokül. A tényállás szerint ugyanis K. Jenő a vádlottnak készpénzben 60,000 K-t fizetett ki. Ezt a tőkeösszeget a vádlott vissza nem fizette, hanem K. Jenőnek haszonrészesedés címén összesen 30.000 K adott ki. K. Jenő tehát tényleg gyarapította a vádlott vagyonát és mi hátrányos befolyással sem volt a vádlott viszonyaira a K. Jenővel kötött társasági szerződés akkor sem, ha annak kötésére kényszerhelyzete indította. Az a szerződés, amelyből a vádlott