Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

-22 Büntetőjogi Döntvénytár. A panasz alapos. A megállapított tényállás szerint a vádlott és a sértett között 1911 évben az a megállapodás jött létre, hogy a vádlott a tulajdonát képező kőnyomdában a sértettnek verseit — az utóbbi által e célra vádlott rendelkezésére bocsátott 7500 ív papír felhasználása mellett — kinyomatja. A vádlott a szöveg nyomását meg is kezdette, azonban a sértett a munka minőségével nem volt megelégedve és ennek következtében a telek között 4911 november havában az a megegyezés jött létre, hogy a sértett a verseit nem nyomatja ki, a vádlott a már teljesített munkáért díjazási nem követel és a felhasznált három ív papiros levonásával megmaradt papirt a sértettnek — ha az érte küld — kiadja. A sértett ezt meg is akarta tenni, azonban a vádlottnak, hozzá intézett levele íolytán a dolog abban maradt, mert a vádlott őt arról értesítette, hogy a papírért ne küldjön, mert a vádlott nem lesz otthon és mert előbb a sértettel megállapodásra kell jutnia. Ezt követően a vádlott a már kész nyomtatványok 90 K-fc kitevő munkadíja és 200 K elmaradt haszon és jár. erejéig keresetet adott be a sértett ellen a kir. járásbíróságnál; a sértett pedig viszonkeresetet adott be a vádlott ellen 7500 ív papiroskiadása vagy annak 254 K 63 f-t kitevő ellenértékének kifizetése iránt. A kir. járásbíróság a vádlottat a viszonkereset értelmében marasztalta; a kir. törvényszék mint polgári fellebbezési bíróság: pedig a kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyta. A kir. törvényszék ítélete 1913 okt. 8-án emelkedett jogerőre. A sértett által 1914 márc. 18-án a vádlott ellen foganatosíttatott kielégítési végrehajtás alkalmával a 7500 ív papír a vádlott birtokában már nem volt meg; sértett követelése ledezetet nem nyert azért, mert a lefoglalt és 4650 K-ra becsült nyomdaberendezési tárgyak a vádlott testvére által folyamatba tett igényperben hozott bírósági ítélettel a zár alól feloldatlak. Ezen tényekből azt a jogi következtetést kell levonni, hogy a vádlott a sértett tulajdonát képezett papirosnak kiadását 19Í'l nov. 6-án — amennyiben a papiros ezen időben még birtokában megvolt — jogtalanul tagadta meg; abban az esetben pedig^ hogyha a vádlott abban a hitben lehetett is, hogy neki követelése van a sértett ellen, kötelességében állott az általa sértett ellen beadott kereset és sértett által vádlott ellen érvényesített viszonkereset alapján hozott bírósági ítéletek jogerőre emelkedése,, illetve az ítéletek alapján foganatosítandó végrehajtásig a sértett