Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

6 Büntetőjogi Döntvénytár. gyaláson is a bűncselekményben való minden részvételt tagadott — egyébként a S. cég albizományosa volt, aki igazi igazolványokkal is dolgozott és aki azok célját természetét, szerzési módját és lehetőségét nagyon jól ismerte. Tény az is, hogy abban az időben valódi igazolványokkal is rendszeres visszaélést űztek. Tény végül, hogy a minisztérium által a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvények alapján 1915december 23-án 4551/915. M. E. sz. a. kiadott rendelet értelmében az ily szállítási igazolványok kiállítása a hatóságok tagjaiból szervezett Országos Gazdasági Bizottság hatáskörébe tartozott és pedig a minisztertanács határozata alapján. Az igazolványok kiosztása viszont már a Haditermény r.-t. feladata volt. E valónak vett tényállásból a kir. Kúria a következő jogi következtetéseket vonja le: Az Országos Gazdasági Bizottság hatóság, amelyet törvény alapján a kormány elsőrangú gazdasági közélelmezési célok gondozása, vezetése végett állami és községi hatósági tagokból szervezett. Az ily elsőrangú közcélt szolgáló állami hatóságnak joga és kötelessége volt szállítási igazolványokat, engedélyeket kiállítani. Az e bizottság által kiadott megbízott tagjai által aláírt hivatalos pecsétjével ellátott igazolványok tehát közokiratok s így ezeknek egészben vagy lényeges részében való sikerült utánzása — jelen esetben pedig a 11 db hamisítvány használata — a közokirathamisílásról szólótörvényes rendelkezések alá esik. Ezen nem változott semmit, hogy a nagy mennyiségben' előállított eredeti igazolványoknak nem mindegyikén volt eredeti aláírás, hanem azok részben az eredeti aláírásnak sokszorítás útján készült alakjával vannak ellátva, amit mutat az is, hogy ez az állami pénz- és értékpapirokon is így van anélkül, hogy azok pénz vagy közokirat jellege kétségbe vonható lenne. A közokiratot ezen jellegétől nem fosztja meg az sem, hogy annak — egyébként külön célt szolgáló — függeléke hiányzik. Az igazolvány, maga a főközokirat ugyanis hamisítva lévén, nem bír súllyal, hogy a szelvény, melynek használata csak a hamisítás felfedezését könnyítette volna, nem hamisíttatott hozzá s ha annak használata nélkül a szállítás esetleg nem sikerült volna, az a használaton mitsem változtat, mert ahhoz siker nem kell. A valódi igazolványok után készült 11 db utánzat tehát a hamis közokirat fogalmát mindenben kimeríti. E hamisítványok közokiratként való használás pedig büntetőjogilag azzal nyert megvalósulást, hogy K. vádlott azokat G.-nak hatóságilag meg nem engedett szállításoknál való felhasználás