Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. értelmében akkor, mikor az intézet vezetősége ellen — eltávolíttatása miatt keletkezett bosszúból — oly tényeket állít, amelyek valóságuk esetében a vezetőség tagjai ellen a bűnvádi vagy a fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhattak volna. (Kúria 1918 május 22. B I. 927/1918. sz.) A kir. Kúria : A vádlott semmisségi panaszának a minősítésre vonatkozó része folytán mindkét alsóbbtokú bíróságnak ítéletét a vádbeli cselekmény minősítésére és a büntetésre vonatkozó részében a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján a Bpn. 33. §. 1. bekezdése értelmében megsemmisíti, a vádlottnak az alsóbíróságok által valónak vett tettét az 1914 : XLI. tc. 1. §-ába ütköző, a 3. §. 2. bekezdésének 2. ponija szerint minősülő és büntetendő, továbbá a 8. §. 3. pontja szerint felhatalmazásra hivatalból üldözendő egy rágalmazás vétségének minősíti . . . Indokok: A vádlott elsősorban azért élt semmisségi panasszal, mert nem bűnös. A védekezés szerint e panasz anyagi oka abban van megjelölve, hogy a vádlott a Ludovika Akadémia sértettként szereplő tisztikarával szemben álló (rügyfeb, tehát az 1914: XLI. tc. 17. § a értelmében a rágalmazásban bűnösnek nem mondható ki; továbbá nem bűnös azért, mert tényállításai valóságát bebizonyította. Ez a panasz alaptalan. A vádlott ugyanis azáltal, hogy a Ludovika Akadémia tisztikara által az előírt szabályok betartása mellett a növendékek sorából eltávolíttatott, a megsértett tisztikarral és az Akadémia vezetőségével nem került olyan jogviszonyba, amelyből «hatóság előtt folyamatban levő ügy» támadt. A vádlott eltávolításával ő közötte és volt katonai feljebbvalói között minden viszony megszűnt. Amikor tehát a vádlott e viszony megszűnte után két beadványban a vezetőség és a tisztikar ellen rágalmazó tényállításokat használt, nem volt sem ügyfél, sem tényállításait nem tette ügytélre vonatkozólag, hanem eltávolíttatása miatt való bosszúból volt feljebbvalóiról folyamatban levő ügyének folytatása vagy hatósági eljárás szorgalmazása, illetve hatóság előtti vádolás célja nélkül hivatali kötelességeikre vonatkozólag olyan tényeket állított, amelyek valóságuk esetén az illetők ellen a bűnvádi, vagy a fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhattak volna. Ami az állított tények valóságát illeti, az alsóbíróságok által valónak vett és ehelyütt kötelezően irányadó tényállás szerint a kir. Kúria is osztozik abban a felfogásban, hogy vádlott a rá-