Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

122 Büntetőjógi Döntvénytár. galmazó tényállításai valóságát nem bizonyította be. A vádlott két beadványában ugyanis lényegileg azt állította, hogy a Ludovika Akadémia vezetősége, illetve tisztikara a rájuk bízott ifjakat üldözi, romlásba kergeti, kedvenceinek azonban még súlyos erkölcsi megtévelyedéseket is elnéz, s ha emiatt baj támad, hazudnak, alattomosan járnak el, sőt szembehelyezkednek a felelős miniszter rendeletével is. E tényállításokra nézve az irányadó tényállásban egyáltalában nem talál oly adatot, amely a vádlott súlyos tényállításainak valóságat bizonyítaná, sőt e tényállítások még annyira sem valószínűsíttettek, hogy abból a vádlott némi jóhiszeműségére lehetne következtetni. A vádlott bűnösségét mindezeknélfogva az alsóbíróságok jogilag helyesen állapították meg, ebből az okból a vádlottnak ez irányú panaszát el kellett utasítani. De a vádlott a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján amiatt is panaszkodik, hogy terhére két rágalmazás vétségéi állapították meg, holott a két beadványa egységes, egyik a másiknak csak fogalmazványa. Ez a panasz alapos. A valónák vett tényállás alapján ugyanis a kir. Kúria arra a jogi meggyőződésre jutott, hogy a vádlott azonos tartalmú két beadványát egy akaratelhatározásból, egy és ugyanazon ügyből kifolyólag egy kollektív sértett — a Ludoyika Akadémia tisztikara, vezetősége — ellen írta meg és két címre küldötte el, a beadványok tartalmából kitűnőleg egy és ugyanabban az időben, a szándék, a sértett, az alapul szolgáló ügy, az alkalom, a tartalom és a cselekmény két részletének időbeli egysége tehát arra mutat, hogy a két részletből álló, de az alanyi és tárgyi elemek szerint összefüggő cselekmény természetes és jogi egységet alkot s nem nyújt törvényes alapot a cselekmények anyagi halmazatának jogi megállapítására ; épen úgy nem, ahogy az ugyanazon rágalmazó tényállítást szóval ugyanazon időben- több egyén előtt használó vádlott cselekménye is egységnek és nem többségnek minősítendő. Ezt a törvénynek egyedül megfelelő helyes jogi értékelést tévesztette szem elől mind a két alsóbíróság, amidőn a vádlott cselekményét tévesen két rágalmazás vétségének minősítette. Ezért kellett a vádlott ebbeli panaszát alaposnak elismerve a jelen ítélet rendelkező része szerint határozni . . . * '* = I. BDtár V. 110.: Egy rágalmazás megállapítása, mikor a vádlott ugyanazt a községi bírót a főszolgabírónál és az alispánnál is feljelentette ugyanazon cselekmony miatt. — BDtár V. 197.: Egy rágalmazás megállapítása^ mi-