Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. Ili Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a vádlott csatlakozásával A védő a Bp. 385. §-ának 1. a), b), c) és 3. pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt a védelem során tett előterjesztéséből kitetszőleg nyílván azért, mert a bűncselekmény megállapíttatott, az a Btk. 233. §-a alá eső bűncselekmény helyett tévesen minősíttetett, a beszámítást kizáró ok: az öntudatlan állapot nem állapíttatott meg és végül, mert a Btk. 92. §-a nem alkalmaztatott. A ^ir. Kúria a panaszt a Fb. 67. §-ának rendelkezése folytán e törvény 39. §-ára alapítottnak vette, de azt a bűnös^ ség kérdésére vonatkozóan a Bp. 434. §-a értelmében visszautasította, mert a törvényhely felhívásával az érvényesíteni kívánt semmisségi ok a Bp. 390. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelel őleg nem jelöltetett meg és az a vádlott védekezéséből sem ismerhető fel. A panasz egyéb részeiben alaptalan. A bűncselekmény minősítésére vonatkozólag felhozottak tekintetében azért, mert a Btk. 233. §-a alá eső bűncselekmény csupán az esetben állapítható meg, ha az elkövetési cselekmények nem vonhatók a nemi közösülés fogalma alá. Már pedig az irányadó tényállás szerint a vád alá vont esetben a nemi részek egyesíttettek. Ekként a vádlott cselekményét az alsófokú iíróságok a törvény megsértése nélkül minősítették a Btk. 232. §-a alá eső bűncselekménynek. Hasonlóképen törvénysértés nélkül történt a beszámítást kizáró oknak a mellőzése is, mert az alsófokú bíróságok nem fogadtak el valónak olyan tényt, amelyből arra volna következtetés vonható, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor öntudatlan állapotban cselekedett. Végül alaptalan a panasz a büntetés megállapítása tekintetében is, mert a kir. Kúria az alsófokú bíróságok ítéleteiben felhozott körülmények mérlegelésével helyesnek ismeri fel azt a döntést, hogy ez esetben szigorúbb intézkedésre van szükség. Téves azonban az alsófokú bíróság ítélete, amennyiben a vádlott bűncselekményét részben a Btk. 232. §-ának 1. pontja alá. vonták, részben azt ezzel a Btk. 96. §-a szerint anyagi halmazatban álló súlyos testi sértés vétségének minősítették. Az előbbi irányban azért, mert a sértett a bűncselekmény elkövetésekor életének 12. évét el nem érvén, akarata nyilvánítására — koránál fogva — tehetetlen állapotban levőnek tekintendő és ekként a vád alá voiit bűncselekmény a Btk. 233. §-ának 2. pontja szerint minősül. Minthogy azonban ez irányban perorvoslat nem jelentetett be, a kir. Kúria e tekintetben a Bp. 387. §-ának 1. bekezdésé-