Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 65 385. §ának 1. b) pontjában meghatározott anyagi semmisségi okból megsemmisíttetik; vádlott bűnösnek mondatik ki a Btk. 391. §-ába ütköző, a 92. §. alkalmazása folytán a 20. §. rendelkezéséhez képest minősülő közokirathamisítás vétségében és ezért a Btk. 391. §-a alapján a 92. §. alkalmazása mellett nyolc napi fogházra és a 399. §. alapján az 57. §. értelmében számítandó kétévi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanily időtartamban leendő felíüggesztésére ítéltetik . . . Az alsófokú bírósági ítéletek egyéb rendelkezései hatályban maradnak. Indokok: A másodfokú bíróság ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. § ának 1. b) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt. A panasz alapos. A megállapított tényállás szerint ugyanis a vádlott a B. város tanácsa által kiállított és kenyérjegy váltására jogosító utalvány tartalmát változtatta meg oly módon, hogy a jogosultak számát kettőről hatra hamisította s az ekként meghamisított bizonyítvány alapján két ízben váltott hat személy ellátására szolgáló kenyérjegyet. A háború okozta súlyos gazdasági viszonyok a különböző élelmezési cikkek fogyasztásának egyöntetűségét és korlátozását tették szükségessé; amidőn tehát ezen cél érdekében az arra illetékes hatóság akként intézkedett, hogy a kenyér csakis a megállapított mennyiségben és csakis a fogyasztó rendelkezésére bocsátott jegy ellenében szolgáltatható ki minden egyes fogyasztónak, az igényjogosultság megállapítása hatósági intézkedés, a jogosultság igazolásául szolgáló okmány pedig közhitelességű és 9z abban megjelölt fogyasztási cikk elárusításával foglalkozó egyénre vagy vállalatra bizonyos kötelezettséget áthárító irat is. Ebből következik, hogy a B. város tanácsa által kiállított bűnjeligazolvány közokirat és így ezen igazolvány tartalmának megváltoztatása — jogsérelem háramlása vagy háramlásának lehetősége esetében — a Btk. 391. §-ában meghatározott közokirathamisítás bűnteltének tényelemeit meríti ki. A jogsérelem háramlásának lehetősége a jelen esetben nyilvánvaló, mert bármely fogyasztási cikknek a megengedett mennyiségnél nagyobb mértékben való megszerzése az egyes személy által, sérti a többi fogyasztó jogos érdekét és a hatóságnak azt a jogát, amelynél fogva az egyénenként elfogyasztható mennyiséget igen fontos közérdekből meghatározta. Tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amidőn a vád tárgyává tett cselekményt a Kbtk. 71. §-a szerint minősítették. Ennélfogva a rendelkező rész értelmében kellett határozniBüntetőjogi Döntvénytár. XII. 5