Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

K8 Büntetőjogi Döntvénytár. nyitás kiegészítését abból a célból indítványozta, hogy az előterjesztett és az eljárás megindításának alapját képező magánindítvány joghatályossága megállapíttassék. " Ezen kérdés eldöntésére azonban a rendelkezésre álló anyag elegendő és így a bizonyítás kiegészítése szükségtelen. A kir. tábla tehát a bizonyítás kiegészítését helyesen tagadta meg és az emiatt bejelentett panaszt a Bpn. 36. §-ának 1. bekezdése értelmében elutasítani kellett. A Bp. 3,85. §-ának 4. c) pontja alapján bejelentett panasz azonban alapos. Az alsófokú bíróságoknak az a jogi álláspontja, hogy a sértett szövetkezetet az igazgatóság képviseli és a bűnügyi eljárás megindításának alapját képező magánindítvány megtételére az igazgatóság a jogosult: helyes; téves azonban az a megállapítás, hogy a magánindítvány előterjesztettnek nem tekinthető. Ugy K. Jenő, mint F. Sándor 1915 július 8-án, a panaszjegyzőkönyv felvétele napján, az igazgatóság tagjai voltak. K. Jenő határozottan kívánta a tettesek megbüntetését és F. Sándor 1915 július 14-én történt kihallgatásakor, valamint az 1915 szept. 27-én ellenjegyzése mellett beadott kérvényben kiegészítette, illetve a kár felszámításával megismételte a K. Jenő által tett panaszt. Tekintettel arra, hogy K. Jenő épen azért választatott igazgatóvá, hogy a szövetkezet ügyeit vezesse és így kétségtelen az, hogy a szövetkezet bélyegzője . K. Jenőnek, mint ügyvezető igazgatónak rendelkezésére állolt; tekintettel arra, hogy F. Sándor szerepléséből nyilvánvaló, hogy ő K. Jenő eljárásával magát azonosította : semmi akadálya sem volt annak, hogy a bűnügyi eljárás megindítását egy oly beadványban szorgalmazzák, melyet mindketten mint az igazgatóság tagjai aláírnak és amely a szövetkezeli bélyegző lenyomatát is tartalmazza. Az alakszerűség be nem tartása azonban nem ok annak a megállapítására, hogy az indítványt arra nem jogosított személy terjesztette elő. Az alakszerűség betartására jogszabály nincsen; sőt a felhatalmazásra üldözhető bűncselekményeket (Btk. 270. § ának 2. pontja; 1914 :XLI. tc. 8. és 9. §-ai) illetően az az állandó bírói gyakorlat fejlődött ki, hogy a kir. ügyész részére kiállított alakszerű meghatalmazás nélkül is az eljárásnak mindig helye van azon esetben, amidőn a sértett kétségtelenül kifejezésre juttatta abbeli kívánságát, hogy az eljárás megindíttassék és a kir. ügyész ennek alapján emelt vádat. Ehhez képest az anyagi igazság érvényesítésének elvét tartva szem előtt, a kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy a jelen esetben az indítványt szabályszerűen előterjesztettnek kell tekinteni.