Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 57 A kir. főügyész a kir. tábla leimentő ítéletében megnyugodott. A sértett polgármester a Bpn. 31. §-ának 1. bekezdése értelmében használja perorvoslatát, amely őt felfogása szerint a kir. íőügyész megnyugvása folytán megilleti. A sértett felfogása téves, mert a tlp. 2. §-ának 3. bekezdése értelmében csak felhatalmazás alapján üldözhető bűncselekmény tekintetében — aminő a jelen eset is — a vád képviseletére, s ebből íolyóan a perorvoslat használatára is, kizárólag a kir. ügyészség jogosult. A sértettet ennélfogva a semmisségi panasz joga nem illeti meg. Ezért kellett a panaszt, mint az arra nem jogosulttól származottat a Bpn. 32. §-ának 1. bekezdése értelmében ehelyütt visszautasítani, miután az arra a most hivatkozott törvényhely rendelkezése szerint hivatott kir. törvényszék ezt megtenni elmulasztotta. 32. Magánindítuányt tartalmazó nyilatkozat alakszerűségei. Oly esetben, midőn szövetkezet a sértett és a szövetkezet igazgatóságának azok a tagjai, akik együttesen képviselik a szövetkezetet, kihallgatásuk alkalmával külön-külön jelentették ki, hogy a bűncselekmény tettesének megbüntetését kívánják, a magánindítvány törvényszerűen előterjesztettnek vétetett. (Kúria 1918 jan. 22. B 111. 4226/1917. sz.) A kir. Kúria: A Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján bejelentett semmisségi panaszt elutasítja, mindkét alsófokú bíróság ítéletét azonban a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában meghatározott anyagi semmisségi okból megsemmisíti és az alsóiokú bíróságokat a Bpn. 35. §-ának 1. bekezdése értelmében új eljárásra és új ítélethozatalra utasítja. Indokok: A másodfokú bíróság ítélete ellen a kir. íőügyész a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján a bizonyítás kiegészítésének mellőzése miatt és a Bp. 385. §'-ának 1. ej pontja alapján a vádlottak felmentése miatt jelentelt be semmisségi panaszt. A Bp. 384. § ának 9. pontja alapján' bejelentett panasz alaptalan. A fellebbviteli főtárgyaláson ugyanis a kir. főügyész a bizo-