Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 55 A kir. tábla azt a tényt fogadta el valónak, hogy C. Károlyné a magánindítvány előterjesztésére jogosított térje, mint a sértett törvényes képviselőjének nevében, ennek a megbízása alapján tette meg a bűnvádi teljelentést. Nem tévedett tehát a másodfokú bíróság, amidőn a Btk. 238. és 110. §-a szerint előírt indítvány hiányának, mint a bűEvádi eljárás megindítását kizáró oknak a megállapítását mellőzte. = V. ö. BDtár V. 11., VI. Ití7., XI. 109. 30. A bíróság a dologházba utalást, amennyiben ily intézkedés törvényes feltételei fennforognak, abban az esetben is elrendelheti, ha a vádló ebben az irányban nem is tett előterjesztést ; a bíróság ugyanis a Bp. 325. §-ának 2. bekezdése értelmében a büntetés jellegével biró intézkedések megtétele tekintetében nincs a vádló indítványához kötve. Amennyiben azonban a vádló nem élt fellebbezéssel a dologházba utalásnak el nem rendelése miatt, a fellebbviteli bíróság a dologházba utalást — mint amely intézkedés a vádlott helyzetét súlyosbítaná — el nem rendelheti. (Kúria 1918 jan. 30. B II. 6183/1917. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: A kir. tábla ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §-ának 2. pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert E. Mihályné vádlottnak dologházba utalása el nem rendeltetett. A panasz alaptalan. Téves ugyan a kir. táblának az a kijelentése, hogy a kir. főügyésznek a vádlott dologházba utalása iránti indítványának azért nem lehet helyet adni, mert ilyen indítvány az elsőbíróságnál elő nem terjesztetett és a vádlott az ellen nem is védekezhetett, mert a Bp. 325. §-ának 2. bekezdése szerint a bíróság a büntetés kiszabása, tehát az ezzel azonos jellegű intézke-