Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 41 19.* A Btk. H3. §-ában meghatározott hűtlenség bűntettének vádja esetében a vádlott, aki a háború idején saját folyamodására nyerte el a szerb állampolgárságot, nem hivatkozhatik arra, hogy kényszerhelyzetben lépett az ellenség katonai szolgálatába. (Kúria 1916 aug. 16. B sz. 4712. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A vádlott, hivatkozással a Bp. 385. §. 1. a) pontjára, azért jelentett be semmisségi panaszt a kir. törvényszék ítélete ellen, mert cselekménye nem bűncselekmény. Védekezése szerint ugyanis a vádlott a saját és családja személy- és vagyonbiztonságát fenyegető veszély által előidézett kényszerhelyzetben vette fel a szerb állampolgárságot: mihez képest az a tény, hogy az ellenségnél szolgálatot vállalt, mint az állampolgárság megszerzésének szükségképi folyománya, szintén nem tekinthető önként történt szolgálatbalépésnek: tette tehát a Btk. 143. §-átiak rendelkezései alá nem vonható. Ámde a perbeli adatok nem nyújtanak anyagot annak megállapítására, hogy a vádlottra nézve akkor, midőn a saját folyamodására nyert engedély alapján a szerb állampolgárságot megszerezte és az állampolgári esküt letette, az általa vitatott kényszerhelyzet állott volna fenn. Ebből kiíolyóan a fent jelezett állításból vont következtetés is megdőlvén, az tekinthető megállapítottnak, hogy a vádlott önként lépett az ellenség katonai szolgálatába; tette tehát a Btk. 143. §-ában meghatározott bűncselekmény összes lényeges ismérveit magában foglalja . . . 20. Aki a hatóság közegét hivatásából folyó eljárása alatt tettleg bántalmazza és ezzel annak nyolc napon túl, de húsz napon belül tartó testi sérülést okoz, a hatóság elleni erőszak és a súlyos testi sértés vétségének anyagi halmazatában bűnös. (Kúria 1916 dec. 5. B IV. 5004. sz.)