Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

tíünletőjogi Döntvénytár. A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: A kir. táblának ítélete ellen a vádlott a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt bűnösségének megállapítása miatt felmentése végett. A panasz — indokai szerint — azért használtatik, mert F. sértett nem hatósági közeg és hatáskörébe nem tartozott a kórházi konyhában való felügyelet, mert továbbá csak jogos védelem közben bántalmaztatott és végül, mert ha a sértett hatósági közeg, akkor felettes hatóságától kellett volna kérnie felhatalmazást az eljárásnak megindítására. A pimasz alaptalan. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a vádlott F. sértetett «kapcabetyárnaki) nevezte, majd más alkalommal ugyanőt hivatásából folyó eljárása alatt tettleg bántalmazta úgy, hogy ez ennek következtében 8 napon túl, de 20 napon belül gyógyuló testi sérüléseket szenvedett; megállapítást nyert végül, hogy F. sértett a sz—i katonai megfigyelő kórházban, mint ápoló-vezető volt alkalmazva s a kórházi élelmezés ellenőrzése is kötelességét képezte és ebben a minőségében a katonai parancsnokság előtt a hivatali alkalmazásához kívánt esküt letette. Ezen tényekből helyes jogi következtetéssel állapította meg a kir. tábla, hogy F. sértett hatósági közeg és helyesen állapította meg azt is, hogy a ((kapcabet)ár» kifejezés a sértettre nézve meggyalázó. Minthogy pedig a becsületsértő kifejezés nem vonatkozott a sértett hivatásának gyakorlására s így a vitatott felhatalmazásra szükség nem volt, bár sértettnek a kir. ügyészséghez intézett feljelentésében a sértettnek felettes hatósága is kérte a bűnvádi eljárás megindítását, minthogy továbbá a kii. tábla nem fogadott el valónak olyan tényeket, amel\ékből megállapítható volna, hogy a vádlott bármily közvetlen vagy jogtalan megtámadásnak volt kitéve s így a vádlott javára a jogos védelem sem forog fenn: mindezeknél fogva s arra való tekintettel, hogy a vádlottnak cselekményei az 4914 : XL. tc. 4. §. 2. bekezdésébe ütköző hatósági közeg elleni erőszak vétségének, a Btk. 301. §-ának 2. tételéLen meghatározott súlyos testisértés vétségének és az 1914. évi XLI. tc. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétségének az ismérveit kimerítik: a kir. tábla nem tévedett abban, hogy a vádlottnak bűnösségét megállapította. . . * * — L. a BDtár VIII. 3í. sorszám a. közölt és az ott idézett határozatokat.