Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

22 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. törvényszék ítélete ellen a kir. ügyész a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt. A panasz alaptalan. A valónak elfogadott tényállás szerint a vádlott arra vállalkozott, hogy a N. cégnek 8 K egységárban 5000 drb bőrmellényt szállít. A vádlott azonnal utánajárt, vidékre utazott, hogy kötelezettségének eleget tegyen, de mert a juhbőrök akkor már 10—11 K ért keltek, kötelezettségének nem tudott eleget tenni s ezt néhány nap múlva a N. cégnek meg is írta. A vádlott a cég fenyegetésére sem szállított. Tény az is, hogy a N. cég, amely a katonasággal állott mintegy 100,000 drb bőrmellénynek 15 K egységárban való szállítására nézve szerződési viszonyban, szerződési kötelezettségét teljesítette. A kir. törvényszék ezen tényállás alapján a Bp. 326. 1. pontja értelmében azért mentette fel a jóhiszeműnek vett vádlottat, mert a fővállalkozó teljesítésével a hadviselés érdekeit kár nem érte, sőt azok veszélyeztetve sem voltak, tehát a vádbeli bűncselekmény meg nem állapítható. A kir. Kúria ezt a jogi felfogást tévesnek minősíti és a fölmentést ezen a jogi alapon kimondhatónak nem tartja, mert az 1915 : XIX. tc. 6. §-a a hadviselés érdekét védi az alvállalkozó nemteljesíléséből számazó veszélyeztetéssel szemben. Ez a veszélyeztetés pedig azonnal előáll, mihelyt az alvállalkozó nem teljesít, vagy nem megfelelően teljesít. Hogy a befejezett veszélyeztetés a fővállalkozó teljesítésével konkrét érdeksérelemmé nem lesz, az az alvállalkozónak a nemteljesítéssel előidézett és befejezett veszélyeztetéséből folyó bűnösségén mitsem változtat. Azért ez utóbbi szempontból a fővállalkozó ide nem tartozó viszonyok között lehetővé vált teljesítése közömbös, mert az alvállalkozó a saját szerződéséből folyó kötelezettség teljesítésének elmulasztásáért önállóan felel. A kir. Kúria azonban ennek dacára a kir. ügyész semmisségi panaszát alaptalannak találja, mert sem valónak elfogadva nincs, sem az iratokból meg nem állapítható az a tény, hogy a vádlott tudta és akarta, hogy alvállalkozása a N. cégnek a katonai hatósággal kötött szerződésének részben való "teljesítését célozza. Nincs bizonyító adat arra, hogy a vádlott a fővállalkozónak a katonasággal való szerződését ismerte volna. A vádlott a nyomozás során tagadta, hogy neki a katonasággal szemben bármi-