Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

2 Büntetőjogi Döntvénytár. másodfokú ítéletének a nevezett vádlottakra büntetést kiszabó részét hivatkozással a Bp. 384. §-ának 4. pontjára és végbekezdésére hivatalból megsemmisítette, a magánvádlónak a nevezett vádlottak terhére közbevetett fellebbezését visszautasította és az elsőfokú ítéletnek jelzett rendelkezését érintetlenül hagyta. A jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal. Indokok: A Sz. A. feljelentésére Sz. Gy.-né és K. F. ellen könnyű testi sértés és becsületsértés vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben elsőfokúlag eljárt b-i kir. járásbíróság megállapította, hogy Sz. Gy.-né Budapesten 1914. évi november hó 2-án Sz. A. ellen lealacsonyító és megszégyenítő kifejezést használt és ily cselekményt követett el; valamint hogy a nevezett vádlott hívására a helyszínén megjelent cselédje, K. F. is Sz. A. irányában megszégyenítő cselekményt követett el; de megállapítottnak vette egyúttal azt is, hogy a becsületsértés elkövetésére a sértettnek kihívó magaviselete adott okol. Ezen tényállás alapján a kir. járásbíróság 1914 B. I 839 3. szám alatt hozott ítéletével Sz. Gy.-nét és K. F.-t, az 1914. évi XLL tc. 2. §-a alá eső becsületsértés vétségében bűnösnek mondotta ki; mindkét vádlottat azonban az idézett törvény 18. §-a alapján a büntetés alól felmentette. A főmagánvádló fellebbezésére a b-i kir. törvényszék 1915 B. IX. 2698/15. szám alatt hozott másodfokú ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét a vádlottak bűnösségét illetően helybenhagyta, ellenben a büntetés alól való felmentést illetően a Bp. 554. §-ának 2. bekezdése alapján megváltoztatta és Sz. Gy.-nét 50 K, K. F.-t pedig 20 K pénzbüntetésre ítélte el, a változtatásra nézve azt hozván fel indokul, hogy nem tekinthető bizonyítottnak, mikép a sértett a kérdéses alkalommal kihívó magaviseletet tanúsított, a 18. §-a alkalmazásának esete tehát nem forog fenn. A vádlottak védőjének a másodfokú ítélet ellen hivatkozással a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára közbevetett semmisségi panasza folytán az ügy a b-i kir. tábla felülvizsgálása alá bocsáttatván, a kir. tábla 1915 B. II. 14,764/20. szám alatt hozott ítéletével a kir. törvényszék ítéletének Sz. Gy.-né és K. F. vádlottak büntetésének kiszabására vonatkozó részét a Bp. 384. §-ának 4. pontja és végbekezdése alapján hivatalból megsemmisítette, a főmagánvádlónak a nevezett vádlottak terhére használt fellebbezését visszautasította és a kir. járásbíróság ítéletének azt a részét, mellyel Sz. Gy.-né és K. F. az 1914: XLI. tc 18. §-a értelmében a büntetés alól felmentettek, mint a vádló által nem fellebbezhetőt, érintetlenül hagyta. Ennek indokolására azt hozza fel a kir. tábla, hogy miután