Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 3 a Bp. 547. §. 3. bekezdésének 2. pontja szerint a büntetés kiszabása tekintetében a vádlott terhére csak akkor van helye fellebbezésnek, ha a járásbíróság a Btk. 92. §-át alkalmazta, ez az eset pedig itt nem forog íenn, a kir. törvényszék hatáskörét túllépte, midőn a főmagánvádlónak a büntetéskiszabása tekintetében közbevetett, de a törvényben kizárt fellebbezését eltogadta és ennek alapján a járásbíróság ítéletének a büntetésre vonatkozó részét megváltoztatta. Ez az érvelés téves. Az 1914: XLI. tc. 18. §-a a büntetés teljes mellőzésére hatalmazza fel a bírót arra az esetre, ha a sértés elkövetésére a sértettnek kihívó magaviselete adott okot. A büntetés teljes mellőzése annak a Btk. 92. §-ában illetve a Kbtk. 21. §-ában megengedett rendkívüli enyhítésén is túlmenve, kétségkívül a büntetés kiszabása körébe tartozik; amiből folyik, hogy az 1914: XLI. tc. 18. §-ában kimondott, a büntetés kiszabásánál követendő, tehát büntetési tételt megállapító szabálynak nem alkalmazása vagy léves alkalmazása a Bp. 385. §-ának 2. pontjában körülírt anyagi semmisségi ok érvényesítésére szolgálhat alapul. De ettől is eltekintve, a magánvádlónak a járásbírósági ítéletnek a büntetés teljes mellőzését kimondó rendelkezése ellen közbevetett fellebbezése a Bp. 547. §. 3. bekezdésének 2. pontja alapján sem zárható ki, mert annak kizárása a törvénynek a kir. tábla ítéletében kifejezésre jutott olyan magyarázatát tételezné fel, mely szerint a fellebbezés joga a magánvádlót a vádlottra kiszabott büntetés rendkívüli enyhítése esetén megilletné; ellenben a büntetés teljes mellőzése esetén ki volna zárva, már pedig a törvény szándékával ellentétes ilyen magyarázat helyt nem foghat. Minthogy tehát a kir. tábla fémjelzett kijelentésével és az arra alapított rendelkezésével a törvényt megsértette, a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. * ¥ — Kúria: A büntetés alól felmentésnek téves mellőzése: a Bp. 38o §. 4. c) pontja alá eső semmisség {BDtár IX. 99., X. 125.). A büntetés alól való téves felmentés : a Bp. 385 §. 1. c) pontja alá eső semmisség (BDtár IX. 454.). — V. ö. a BDtár X. 126. sorszám a. közölt és ott idézett határozalokat is. I*