Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 117 elsősorban figyelmen kívül hagyta, hogy a súlyosabb minősítés alapjául nem egyedül a tettes, de másnak a vagyoni haszna is szolgál; már pedig nem is lehet vitás, hogy azok, kik meg­tévesztő, csalárd átírás mellett jutottak a bérletjegyekhez, me­lyeknek valódi értéke helyett, csak a valódi érték 20% össze­gét fizették, őket meg nem illető tehát jogtalan vagyoni hasznot szereztek, másodsorban pedig nyilvánvaló, hogy H. vádlott, aki bérletjegyét 110 K-ért, valamint F. vádlott, aki azt 300 K-ért adta el, ezen összegek erejéig saját vagyoni hasznukat látták, mert a csalárd átírás nélkül a bérletjegy, melyre már nyílván szükségük nem volt, érték s haszon nélkül birtokukban maradt volna... . = V. 5. BDtár VII. 38.; BDtár VIII. 180.; BDtúr X. 26., 175. és 488. — A Kúria 507. sz. EH-ál L BDtár IX. 202. 75.* A Btk. 454. §-a alá eső bűntett vádja esetében az alsóbíróság részéről valónak elfogadott tények­ből a Kúria állapítja meg következtetés útján, vájjon a vádlottnak volt-e tudomása arról, hogy a fegy­veres erőnek az a tagja, akinek a lappangásra se­gélyt nyújtott, katonaszökevény. (Kúria 1917 jan. 10. B l 3462/1916. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A vádlott azért jelentett be semmisségi panaszt a kir. tábla ítélete ellen, mert ártatlan. Ez a panasz, mely figyelemmel a vádlottnak azon védeke­zésére, amely szerint W. Jenő katonaszökevény minőségéről azt megelőzően, hogy őt magánál lakásán tartotta és ottlétét annak kérésére a nyomozórendőrök előtt eltitkolta, nem bírt tudomás­sal, a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában megjelölt okból emelt­nek vétetett. A megállapított tényállás szerint a rendőrség W. Jenő ka­tonaszökevényt rövid idővel a szökés után több ízben a vádlott lakásán kereste s a vádlott ezt a tényt W. Jenővel közölte, vi­szont W. Jenő a vádlottnak már akkor tudomására hozta szöké­sét, mikor azt néhány nappal a szökés után polgári ruhában meglátogatta.

Next

/
Thumbnails
Contents