Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 101 Indokok: A kir. tábla a kir. törvényszéknek ítéletét úgy a tényállásra, mint a ténybeli és jogi indokolására nézve helyesnek találta, annál is inkább, mert a vádlott beismeréséből megállapítható, hogy ő közszükségleti cikkeket az 1916 : IX. tc. életbeléptét követő időben három ízben közvetített különböző kereskedőknek a szokásos 2%-os ügynöki jutalék mellett, a közvetítést tehát nyerészkedés céljából, életfentartásának eszközeként űzte, mert a törvény sem külön árdrágítási célzatot, sem az árdrágítás bekövetkezését nem kívánja meg. hanem kifejezetten mindazoknak a személyeknek közszükségleti cikkek közvetítésére való foglalkozását vétségnek tekinti, akik nem kereskedők vagy nem bejegyzett cégű ügynökök, már pedig a vádlottra nézve ezen kivételek egyike sem forog fenn és mert a kir. tábla is magáévá tette a kir. törvényszéknek ama jogi álláspontját, hogy szemben a törvénynek most hivatkozott határozott rendelkezésével, az a körülmény, hogy a vádlott már 12 éve foglalkozik ügynökséggel, nem tekinthető mentő, hanem csupán enyhítő körülménynek. Helyesnek találta továbbá a kir. tábla a vádlottnak a bűnpártolás vétsége alól történt felmentését is. Ez a vétség ugyanis csak úgy volna megállapítható, ha bizonyítást nyert volna, hogy L. Gerzson a M. Gyulánétól megvett szappan és mosópor beszerzése által az 1916 : IX. tc. 1. §-ának 1. bekezdésében meghatározott vétséget követte el. Minthogy azonban a K. község elöljárósága által kiállított bizonyítványból, valamint L. Gerzson iparigazolványából kitűnik, hogy ő Ausztriában kereskedő s ilyen közszükségleti cikkek nagytan való elárúsításával hivatásszerűleg foglalkozik és vele szemben a jelzett vétség megállapítható nem volna, ugyanezért a vádlottnak az a cselekménye, hogy az említett cikkek elszállítására B. István szállítót felszólította, a bűnpártolás vagy más bűncselekmény ismérveit ki nem meríti. A felmentést a kir. tábla a Bp. 326. §-ának nem 2., hanem 1. pontjára alapította, mert a felmentésnek indoka nem az, mintha a vád alapjául vett bűncselekmény sem volna bebizonyítva, hanem az, hogy ez a cselekmény nem bűncselekmény . . . = V. ö. I. Legré Miklós id. munka 67. 1. — V. ö. budapesti kir. tábhi : Bár a vádlott azt adta elő, hogy két év óta kereskedelmi ügyletek közvetítésével foglalkozik, mindazonáltal őt a KT. 3. §-a és 25'9. §-ának 7. pontja ellenére nem lehet kereskedőnek tekinteni az 1916: IX. tcikk szempontjából, mert a törvény értelmében kereskedelmi ügyletek közvetítésével csak bejegyzett cégű ügynök foglalkozhatik büntetlenül, már pedig a vádlott nincs a cégjegyzékbe bevezetve. Bálás P. Elemér id. munka 118. I.) — II. L. a jelen kötetben 36. sorszám a. közölt határozatot.