Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

96 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok : .... Tekintve, hogy a «Szabadság» című időszaki lapnak 1945. évi 30. számában foglalt közleményben a vádlóit úgy tünteti fel az alispán eljárását, mintha az alispán kötelességellenesen mellőzle volna a párkányi malomnak minden más maloménál 15% kai olcsóbb ajánl;tát; a 33. számban az a gyanúsítás foglaltatik, hogy az alispán azáltal, hogy a lisztszállítást nem a párkányi, hanem egy budapesti malomnak engedte át, illetéktelen hasznot szerzett; a 41. számban a vádlott azt írja az alispánról, hogy azzal dicsekszik ugyan, hogy a lisztszállításnál 80,000 K hasznot ért el, de azt elhallgatja az alispán, hogy ebben a haszonban kik részesülnek; végül a 45. számban az az állítás foglaltatik, hogy a 80,000 K megtakarítást senki sem látta és nem is fogja látni, mert az alispán önkezűleg végzi a megtakarítás munkáját és annak ellenőrzését elvonja a nyilvánosság elől, az esküdtbíróság nem tévedett a törvény alkalmazásában, amidőn ezen újságcikkek tartalmában rágalmazás tényálladékát állapította meg, mert ezekben a cikkekben olyan tényállítások foglaltatnak, melyek az alispánnak többé-kevésbbé súlyos kötelesszegésére engednek következtetni és ezért őt valóság esetében a bűnvádi vagy fegyelmi eljárásnak tennék ki. A minősítésre nézve azonban a kir. ügyésznek a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján bejelentett semmisségi panasza alapos, mert a közlemények egymástól független önálló cikkek, ezeknek mindegyike kimeríti a rágalmazás tényálladékát és azoknak másmás ujságkiadmányokban való közzétételével külön sajtóvétségek tényálladéka létesült, mely a sértett egyén azonossága dacára az egyes cikkek eltérő tartalma szerint is minden egyes esetben egymástól különbözik és ezért egységes cselekménynek nem minősíthető. Ezért a vádlottat négy rendbeli rágalmazásban kellett bűnösnek kimondani... . ¥ ¥ = V. 5. a BDtár X. \\. sorszám a. közölt határozatot és az ott írt jegyzetet. 59.* Az 1916:IX. tc. 1. §-ának 3. bekezdésében emiitett ((közvetítéssel való foglalkozása nem feltételezi agyán az üzletszerűséget, de csak akkor állapítható meg, ha a vádlott a közvetítést életfentartásának egyik eszközekép űzte.