Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 71) Ezek kiemelése után figyelemmel a tényállásra, nyilvánvaló, hogy az esküdtek tévedtek, amidőn ténymegállapításuk mellett az 0. sz. bűnösségi jogkérdésre nemmel feleltek, mihez képest az ítélet megsemmisítése mellett, a vádlottnak a bűnössége a vád értelmében kimondatott . . . = V. ö. Degré Miidós: A Bpn. magyarázata (19U.) 60. és 82. lap. 44. Az esküdtbíróság ítéletének megsemmisítése a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján és — bűnösséget megállapító — új ítélet hozása, amikor az esküdtek a ténykérdésre adott válasszal megállapították, hogy a vádlott a lakóházhoz hozzáépített istállóban felhalmozott szénát, valamint a lakószobában lévő ágyneműt felgyújtotta, amely cselekmény folytán mind az istállónak, mind a lakóháznak tetőzete leégett, a jogkérdésre adott válasz alapján azonban az esküdtbíróság a gyújtogatás bűntettének vádja alól felmentette a vádlottat. (Kúria 1917 febr. 27. B II. 7053/1916. sz.) A kir. Kúria: Az esküdtbíróság ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okból megsemmisíti és a vádlottat a Btk. 422. §-ának 1. pontjába ütköző gyújtogatás bűntettében bűnösnek kimondja . . . Indokok: Az esküdtbíróság ítélete ellen a kir. ügyész a Bp. 385. §-ának \. a) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt. A panasz alapos. A íőténykérdésre adott igenlő válaszukkal ugyanis az esküdtek azt a tényt fogadták el valónak, hogy a vádlott 1916 május 20-án az ő és férje közös tulajdonát képező nádfedelű lakóházhoz hozzáépített közös istállójukban felhalmozott szalmát öngyilkossági célból gyulával felgyújtotta és az istálló ajtaját becsukta, azután bement a lakószobába, annak és a konyhának ajtaját kulccsal magára zárta, a lakószobában az ágyneműt petróleummal leöntötte és gyufával meggyújtotta. Az istállóban felgyújtott szalma folytán a tűz tovább terjedt és az istállónak, valamint az