Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 73 dékolt eredményt előidézzék s ha ez be nem következett, nem a vádlott akaratán múlt. Ezeknél fogva a kir. törvényszék ítéletének a hűtlenség kísérletét tárgyazó részét a kir. ügyész panasza folytán a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisíteni s a vádlottat a rendelkezés szerint bűnösnek ítélni kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül mérlegeltetett a vádlott büotetlen előélete, súlyosítóul pedig az, hogy vádlott a cselekményt lelkészi állásában egyik hívével szemben követte el . . . * * = L. Jánosy Aurél cikkét: Ügyvédek Lapja 1017. évf. 11. sz. 39. Az Í9U -.XL. tcikk 6. §-ának 2. bekezdésében meghatározott minősítésnek csak abban az esetben van helye, ha a tettes a fegyvert az 191b: XL. tc. í. §-ának 2. bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetése végett vette magához, tehát ha a fel fegyverkezés célzatos volt. (Kúria 1917 márc. 6. B II. 7354/1916. sz.) A kir. Kúria: Mindkét alsóbíróság ítéletének azt a rendelkezését, amely a vádlott terhére megállapított hatósági közeg elleni erőszak bűncselekményét az 1914 : XL. tc. 6. §-ának 2. bekezdése szerint minősítette, a Bp. 385. §-ának i. b) pontja alá eső semmisségi ok alapján megsemmisíti és a vádlott cselekményét az 1914 : XL. tc. 4. §-ának 2. bekezdésébe ütköző vétségnek minősíti . . . Indokok: . . . Tévedtek az alsóbíróságok, mikor a cselekményt az 1914 : XL. tc. 6. §-ának 2. bekezdése szerint minősítették, mert a törvény okszerű értelmezéséből kétségtelen, hogy ennek a súlyosabb minősítésnek csak akkor van helye, ha a tettes a fegyvert az 1914 : XL. tc. 4. §-ának 2. bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetése végett vette magához, tehát ha a ((felfegyverkezés)) célzatos volt, ez pedig az adott esetben a vádlott terhére meg nem állapítható . . . = V. ö. Heller Erik: Az 1914: XL. tcikk magyarázata (4910.) 49. és 83. lap; Mendelényi László: BJT LXIX. k. 193. I. — V. ö. a jelen kötetben 22. sorszám a. közölt, határozatot is.