Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

60 büntetőjogi Döntvénytár. kör kérdését is vizsgálván, az ügyet a polgári büntetőbíróság hatáskörébe tartozónak nyilvánította: a felmerült hatásköri össze­ütközést megszűntnek és a m. kir. legfelsőbb honvéd törvény­szék által kívánt vélemény-nyilvánítást tárgytalannak kell te­kinteni. Mindamellett figyelemmel a hasonló esetek gyakori felmerü­lésére, a kir. Kúria helyénvalónak látja a felvetett kérdésben elfoglalt álláspontjának a következőkben való kifejtését: A kir. Kúria magáévá teszi a legfelsőbb honvéd törvényszék átiratában kifejezésre jutott azt a nézetet, mely szerint a ((hadi­fogoly') fogalma nem azonos a bűnvádi eljárás eredményének biztosítására vagy a büntetés végrehajtása céljából őrizetbe vett fogoly fogalmával: ez azonban, minthogy a hadifogoly is ható­sáiti őrizet alatt levőnek tekintendő nem zárja ki, hogy az őri­zetből való szökésének elősegítőjével szemben az eset körülmé­nyeihez képest a Btk. 447. §-a alkalmaztassék. Annak a kérdésnek vitatása: vájjon D. N. vádlottnak már az 1915: XIX. tc. hatálybalépte után elköveiett a fegyveres erő érdekének veszélyeztetésével járt cselekménye nem vonható-e az idézett törvény 11. §-ában foglalt rendelkezés alá? A jelen esetben a katonai Btk. 327. §-ának alkalmazhatása forogván kérdésben, ezúttal mellőztetett. Az emlílett áliratban kifejlettek szerint teljes egyetértés áll fenn a legfelsőbb honvéd törvényszék és a kir. Kúria nézete kö­zölt abban a tekintetben, hogy az állam hadiereje ellen irányuló a katonai Btk. 327. §-ában körülírt bűntett csak akkor forog fenn, ha a cselekmény abból a célból követtetett el, hogy azáltal az osztrák-magyar monarchia fegyveres hatalmára vagy valamely azzal szövetséges hadseregre hátrány vagy az ellen­ségre előny haramoljék. Pusztán a lörvény által ezen bűntelt tényálladéki elemei közé felveit célzat jelentőségére vagyis a tettes szándékának irá­nyára vonatkozóan mutatkozik némi eltérés e két bíróság állás­pontja között. A kir. Kúria nézete szerint, amelynek a jogegység érdeké­ben használt perorvoslat folytán 1915. évi február hó 13-án B I. 1417/1915. szám alatt hozott határozatában már kifejezést adott: ott, ahol a törvény — mint a katonai Bik. 327. §-a — a bűnösség feltételeként kifejezetten a cselekménynek bizonyos célból való elkövetését állítja fel, a bűncselekmény tényálladéka csak abban az esetben forog fenn, ha megállapítható, hogy a tettes akarata egyenesen a célzatul megjelölt eredmény létesíté­sére irányult. Az ellenkező nézet ahhoz a következteléshez vezetne, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents