Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. Ül a törvény a minden szándékos bűncselekmény létesüléséhez megkívánt «szándékosság)) (a katonai Btk. 1. §-a szerint ((gonosz szándék))) és az egyes bűncselekmények tényálladéki elemei közé külön felvett «célzat» között különbséget tenni nem akart; ez a következtetés pedig a törvény kétségtelen szándékával ellentétben állván, nem fogadható el. Arra nézve, hogy a katonai Btk. 327. §-ába ütköző bűntett egyik lényeges ismérvét képező célzat mikor tekinthető megállapítottnak ? általános szabály nem állítható fel; ennek a kérdésnek az eldöntése csak az egyes eset Összes körülményeinek beható, gondos mérlegelése alapján történhetik és annak a bíróságnak a feladata, mely az ügyben való ítélkezésre hivatod. Midőn tehát a polgári egyén ellen a Btk. 447. §-a alá eső fogolyszöktetés címén folyamatba tett bűnügy a polgári büntetőbíróság elé kerül, ez a bíróság abban az esetben, ha hadifogoly szökésének elősegítése képezi az eljárás tárgyát, nem zárható el annak a kiderített adatok és megállapított tények figyelembevételével való elbírálásától: hogy a tettes a katonai Btk. 327. §-ában megjelölt célzatból cselekedett-e ? Sőt ez egyenesen hivatásához tartozik; magától értetődvén, hogy az említett célzat fenforgása esetén az ügyet az illetékes katonai büntetőbírósághoz áttenni tartozik. Ennek a célzatnak fenforgását azonban pusztán abból a tényből, hogy az, aki valamely togolynak a hatósági őrizetből való megszökésére segélyt nyújt, annak hadifogoly minőségét ismeri, megállapítani nem lehet, mert maga a hadifogoly is szökésével elsősorban csak a hadifogságból való szabadulását célozza, ily esetekben pedig saját haderőnkre vagy a szövetséges hadseregre vonatkozó a katonai Btk. 327. §-ában említett hátrány vagy előny bekövetkezéséről szó nem lehet. Amennyiben tehát nem merülnek fel jelenségek vagy adatok, melyek alapos következtetést engednek arra, hogy a tettes cselekvőségével a kérdéses hátrányt vagy előnyt előidézni célozta, cselekménye a törvényben megkívánt célzat hiányában nem állapítja meg a katonai Btk. 327. §-ában meghatározott bűntett tényálladékát és nem utalható a katonai büntetőbíróság hatáskörébe. A szökevény hadifogolynak élelemmel és hajlékkal való ellátása azonban, habár ki is meríti a segélynyújtás fogalmát, de egymagában a célzat tanúsítására nem elegendő. A kir. Kúria ezekhez képest nem oszija a m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék átiratában kifejezett azt a nézetet, mely szerint D. N. vádlottnak egyébként bíróilag már jogérvényesen elbírált bűncselekménye a katonai Btk. 327. §-a alá eső