Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

56 Büntetőjogi Döntvénytár. Ezen végzés elleni perorvoslatát a vádlott a Bp. 384. §~ 5. pontjára alapítja. Ez az álláspont téves, mert nem forog fenn oly szabálytalanság vagy mulasztás a kir. tábla részéről, melyet a törvény semmisség terhe alatt tilt. Azonban a kir. táblának intézkedése még sem tekinthető törvényszerűnek, az a védelem jogos érdekét sérti és a Bp. 384. §. 6. pontjában meghatározóit semmisségi ok íenforog. A Bp. 412. §-ából kétségtelen, hogy a vádlottnak jogában áll a tárgyaláson akár személyesen, akár védő képviseletében megjelenni s ennek a jognak gyakorlatában lett a vádlott megakadályozva azzal, hogy a bíróság által részére (és a védő részére) kiadott értesítőben a tárgyalás napjául április 19-ike jelöltetett meg s nem róható a vádlott hátrányára ezzel szemben az, hogy a hirdető-táblán más határnap volt feltüntetve. Ezek szerint tekintve, hogy a fellebbviteli főtárgyalás a megjelenésre jogosult és téves értesítés folytán 1916 évi április hó 19-én tényleg jelentkezett vádlott és védő távollétében nem volt megtartható, annak a nevezettek jelenléte nélkül történt megtartása a Bp. 384. §-ának 6. pontjában foglalt szabályba ütközik; miért is a kir. tábla ítéletét az ezt megelőző tárgyalással együtt megsemmisíteni és új eljárást elrendelni kellett = Erősen kiterjesztő törvénymagyarázat. 32. /. A Bp. 383. §-ának III. 2. pontjában említett nsérteth elnevezés alatt a Bp. 13. §-ának 7. bekezdése szerint a törvényes képviselőt és a magánindítványra jogosultat is kell érteni; ehhez képest a tizenhat éven alúli egyén sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében az 1877: XX. tc. 15. §-ának 3. bekezdése értelmében az atya gyakorolja a vádlott terhére a fellebbezési jogot. — //. Az arra nem jogosult részéről használt semmisségi panaszt az a bíróság utasítja vissza, amelynél azt bejelentették (Bpn. 32. §. 1. bekezdés.).