Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 57 (Kúria 1916 dec. 19. B II. 7349. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt visszautasítja. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a kiskorú sértett anyja jelentett be semmisségi panaszt. A tizenhat éven alul levő sértett helyett a magánvádat a Bp. 47. §-a értelmében a törvényes képviselő s így az 1877 : XX. tc. 15. §-ának 3. bekezdése értelmében az atya képviseli. Ebből következik, hogy az ilyen kiskorú törvényes gyermek sérelmére idegenek által elkövetett bűncselekmények miatt indított bűnvádi perben a Bp. 383. § ának III. 2. b) pontja szerint a perorvoslat bejelentésére a törvényes képviselőt megillető jogot, az akadályoztatásának esetét kivéve, egyedül az atyai hatalmat gyakorló atya gyakorolhatja. Minthogy pedig a sértett atyjának akadályoztatására vonatkozólag adat nem merült íel, de az törvényes képviseleti jogával 1915 okt. 6-ik napjáig élt is, a semmisségi panaszt, mint arra nem jogosított által előterjesztettet, vissza kellett utasítani; amit a Bpn. 32. §-ának 4. bekezdésében nyert jogánál fogva a másodbíróságnak kellett volna megtennie. 33. Hadifogoly szökésének polgári egyén részéről való előmozdítása által elkövetett bűncselekmény elbírálása csak abban az esetben tartozik a katonai büntetőbíróság hatáskörébe, ha abból a célból történt, hogy azáltal az osztrák-magyar monarchia haderejére vagy valamely azzal szövetséges hadseregre hátrány vagy az ellenségre előny háramoljék. Arra nézve, hogy a katonai Btk. 327. §-ába ütköző bűntett egyik lényeges ismérvét tevő célzat mikor tekinthető megállapítottnak, általános szabály nem állítható fel; ennek a kérdésnek az eldöntése csak az egyes eset összes körülményeinek beható, gondos mérlegelése alapján történhetik és annak a bíróságnak a feladata, mely az ügyben való ítélkezésre hivatott. Ennek a célzatnak fenforgását azonban pusztán abból a tényből, hogy az, aki valamely