Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. A védő álláspontja téves. F. Ármin bűnössége ugyanis az említett tényállással kapcsolatosan az 1915: XIX. tc. 8. §-a és a Btk. 69. §. 1. pontja alapján állapíttatott meg. Már pedig a 8. §-ban meghatározott passzív megvesztegetés körét és tényálladéki elemeit nem a szállítási szerződésekről szóló \. §., hanem a megvesztegetések törzsdeliktumát képező 7. §. egészíti ki, mert erre utal a 8. §. Ez a §. azonban nemcsak a szoros értelemben vett szállítási szerződés megkötése körüli bűnös üzelmekre szorítja a hivatali visszaélés tényálladékát, hanem ezenfelül kiterjeszti azt az átadás, átvétel, a felügyelet, az ellenőrzés és a felülvizsgálat körüli visszaélésekre is. Midőn tehát F. Ármin vádlott arra bírta reá G. Miksát, hogy ez a hadikincstár munkásaival őröltesse meg az általa szállított rozsot, kétségtelenül oly tevékenység kifejtésére bujtotta fel G. Miksát, mely <ca szolgáltatás átvétele körüli)) hivatali tevékenység körébe esik. Miután pedig ezen körben szegte meg G. Miksa hivatali kötelességét, a kir. törvényszék törvényes tényálladék fennforgásával állapította meg F. Ármin vádlottnak a bűnösségét, a panasznak ez a része tehát ezen okokból alaptalan. Igaz ugyan, hogy az elsőbírósági ítélet rendelkező része az 1915: XIX. le. 8. §-ának 1. bekezdésébe ütköző s ugyanezen szakasz 2. bekezdésének 1. tétele szerint minősülő bűntett alá vonta F. Ármin vádlottnak azt a cselekményét is, hogy a lakásberendezés ígéretével háború idején szándékosan reábírta G. Miksát arra is, hogy rossz minőségű rozslisztet a kincstár részére elfogadjon, e tárgyban azonban külön intézkedés szüksége nem merült fel, mert F. Ármin vádlottnak ez a cselekménye külön, önálló bűnteltként nem minősíttetett s mert a fentebbi megsemmisítés folytán nyilvánvaló, hogy F. Ármin vádlottnak ez a cselekménye is az 1915: XIX. tc. 1. §-ába ütköző és a 2. §. 2. pontja szerint minősülő bűntettel egy összefoglalt bűncselekményi képez. 4. K. Jakab vádlollnak és védőjének a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentelt semmisségi panasza azért alaptalan, mert a kir. törvényszék bizon) flottnak vette, hogy K. Jakab vádlott 1914. évi október havában G. Miksái, akinek hivatalánál fogva kötelessége volt a monarchia fegyveres céljára a katonai élelmezési fiókraktár által vásárolt élelmicikkek és egyéb szükségletek beszerzésére vonatkozó szerződések kötése és teljesítése körül az állam érdekeit mindenképen előmozdítani és megóvni, egy ezüst pálinkás készlet adásával háború idején szándékosan reábírta arra, hogy tőle szerződésellenesen hibás és préseletlen szénát a hadikincstár részére álvegyen, minek folytán a hibás és