Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. 17 rossz minőségű lisztet szállított, miért én lármát csaptam s vissza is akartam vonni az őrlést s csak azért nem dobtam vissza, mert az ajándék (szobaberendezés) ígéréssel nyomást gyakorolt reám. Rossz lisztjéből sütött kenyér miatt L. alezredes is felszólalt. Nekem F. Ármin az elő-és hálószoba teljes berendezést ajándékba ígérte és adta, mit el is fogadtam.)) Cs. Sándor pedig ugyanekkor azt valloü;i : ((Szemébe mondom F. Árminnak, hogy az általa szállított liszt fekete és rossz volt, abból nem lehetett kenyeret sülni. Az oíticiál vissza is akarta vonni az őrlést s hogy mégis miért hagyta nála az őrlést, azt nem tudom. Hogy ne zúgolódjak a rossz liszt miatt, minden hó 4-én 50 K-t kaptam F.-től s ezt szemébe mondom. Szemébe mondom azt is, hogy a mozgósítás elején néhány napon át 15—20 munkás járt a mi költségünkre őrölni, bár embert adni nem tartoztunk. Később is, ha nem volt embere F.-nek, adtunk neki 2—5 kincstári munkást, különösen december hó vége felé. Ezek a kirendelések nyilvántartva nincsenek, hozzávetőleg a kincstár ilyenformán pár száz koronával károsodott.)) A pénztárnaplóból végül megállapítja a kir. Kúria, hogy a hadbiztosság az ekként őrlés végett V. István cég malmába kirendelt katonai munkásoknak a hadikincstár által kifizetett költségét 1520 K-ban számítja fel. A kir. törvényszék az ítéletében helyesen megállapított tényállásból törvénysértés nélkül vonta le tehát azt a jogi következtetést, hogy F. Ármin vádlottnak cselekményei az 1915 :XIX. tc. 8. §-ának 1. bekezdésébe ütköző s ugyanezen szakasz 2. bekezdésének 1. tétele szerint minősülő a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűntettnek a Btk. 69. §. 1. pontja szerinti .bűnrészességét és az 1915: XIX. tc. 1. §-ába ütköző és a 2. §. 1. és 2. pontja szerint minősülő bűntellet megállapítja. Tévedett azonban a kir. törvényszék, midőn Cs. Sándor megvesztegetési esetéből kifolyóan F. Ármin vádlottnak bűnösségét, mint felbujtót az 1915: XIX. tc. 8. §-ának 1. bekezdésébe ütköző és ugyanezen szakasz 2. bekezdésének 1. tétele szerint minősülő bűntett miatt megállapította. Tévedett pedig a kir. törvényszék azért, mert Cs. Sándornak megvesztegetése a jelen esetben az 1915: XIX. tc. 1. §-ába ütköző és a 2. §. 2. pontja szerint minősülő bűnteltel összefüggőleg kövelletelt el s így az utóbbi minősítésben bennfoglaltatván, egy összefoglalt bűncselekményt képez. . . A védő törvényellenesnek tartja F. Ármin vádlottnak elsőbíróságilag történt elítéltetését azon az alapon is, mert ez a cselekmény a munkabéri teljesítmény s annak körében elkövetett visszaélés. Már pedig az 1915: XIX. tc. csak szállítási visszaélésekről szól, következéskép az ítélet az anyagi jogszabályt sérti. Büntetőjogi Döntvénytár. X. 2