Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

16 Büntetőjogi Döntvénytár. mazottja volt, hadi megtérítési áron alul ugyan, de piaci áron télül kukoricadarát vásároljon. A kir. Kúria idevonatkozólag tényként állapítja meg, hogy a kérdéses kukoricadara 1914. évi aug. hó 4-én, a rozs pedig ugyanazon év augusztus hó 5-én szállíttatott. De megállapítja a kir. Kúria F. Ármin vádlottnak, valamint G. Miksának vallomásaiból azt is, hogy a legcsekélyebb adat sincs arra nézve, hogy G. Miksa a vád alapjául szolgáló árakat bármily ígért vagy adott ajándékért, jutalomért vagy más előnyért adta volna meg F. Ármin vádlottnak, de arról sincs adat, hogy a kérdéses árúk megrendelésekor F. Ármin vádlott a lakásberendezés ígéretével már előállott volna. A Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján érvényesített semmisségi panasz alapos még abban a részében is, hogy F. Ármin vádlott a lakásberendezés ígéretével arra is reábírta volna G. Miksát, hogy a F. István cégnek jogosulatlan használatra vasúti fuvarleveleket az élelmezési raktár pecsétjével lebélyegezetten kiszolgáltasson. E tekintetben C. Ferenc vádlottnál már felhozott indokok az irányadók. A Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz egyéb részében alaptalan. Az irányadó tényállás szerint ugyanis F. Ármin vádlott 1914. évi augusztus hó elején G. Miksát egy lakásberendezés ígéretével háború idején szándékosan reábírta arra, hogy a hadsereg céljaira szerződésileg a V. István cég költségén megőrlendő rozslisztet a hadikincsiár munkásaival az utóbbi költségén megőröltessen, valamint, hogy rossz minőségű rozslisztet a hadikincstár részére elfogadjon. Megállapítást nyert továbbá, hogy F. Ármin vádlott Cs. Sándor őrmestert az említett időben havi 50 K adásával, háború idején szándékosan reábírta arra, hogy "a kincstár részére szállított rozsliszt rossz minősége miatt lel ne szólaljon. Végül, hogy a V. István cég malmában az ő vezetése mellett őrölt rossz minőségű rozsliszt szállítása által a monarchiának fegyveres ereje céljaira teljesítendő szolgáltatást nem megfelelően teljesítette. A kir. törvényszék ezen tényeket G. Miksának és Cs. Sándornak a nyomozat során a vádlottal történt szembesítése alkalmával tett vallomása alapján állapította meg, mely vallomásokkal a kir. Kúria a tényállást ki is egészíti. G. Miksának vallomása a következő volt: «Szemébe mondom F. Árminnak, hogy kérésére 5 hónapon át 10 embert rendelt ki az őrmesterem engedélyemre őrlés céljaira. E munkásokat F -nek az ajándékával való keesegtelése és nyomása alapján engedélyeztem; a kincstári munkások napi 5 K díját a kincstár fizette és nem F. Szemébe m ondóm továbbá F. Árminnak, hogy korpával, igen sok korpával kevert