Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

12 Büntetőjogi Döntvénytár. főleg annak igazolása végett történt, hogy katonai szállításról van szó s hogy ennélfogva a vasút az árút késedelem nélkül továbbítsa. Megállapítja továbbá a b—i cs. és kir. ágyraktárnak átiratából, hogy ilyen fuvarleveleknek kiadása csak 4945. évi július havában tiltatott meg. Ily tények alapján a kir. Kúria úgy találja, hogy G. Miksa is egészen alaposan abban a meggyőződésben volt, hogy kötelességszegést nem követ el akkor, mikor fuvarleveleket a katonai szállítóknak kiad. Nem volt e helyütt figyelmen kívül hagyható a «Grosseinkaufsgesellschalt für Österreichische Consumvereine)) wieni cégnek az a sürgönye és levele sem, amelyben a C. Ferenctől vett és a hadügyminisztériumnak tovább eladott öt waggon szalonna tekintetében C. Ferenc vádlottat arra hívta lel, hogy a sz—i élelmezési raktártól fuvarleveleket kérjen, miből kitűnik az is, hogy a kereskedők is megengedett dolognak tartották az ilyen fuvarleveleknek kiadását. Nem lévén tehát G. Miksa részéről a fuvarleveleknek kiszolgáltatása tekintetében kötelességszegés megállapítható, önként elesik C. Ferenc vádlottnak a fuvarlevelek megszerzése tárgyában való bűnössége, miért is a semmisségi panasz következtében a kir. törvényszék ítéletének ide vonatkozó része a felhívott törvényhelyek alapján megsemmisítendő és a felbujtásra vonatkozó s a Bp. 327. §. a) pontja alapján tett ezen ténybeli és jogi megállapítás mellőzendő volt. Felmentésnek perjogilag nem volt helye, mert a mellőzött ténybeli elemek csak egy részét képezik amaz egységes lelbujtási cselekménynek, mely miatt a tettazonosság keretében G. Ferenc elítéltetett. C. Ferenc vádlottnak és védőjének a Bp. 385. §. 4. b) pontja alapján bejelentett semmisségi panasza azért alaptalan, mert a kir. törvényszék a G. Ferenc vádlott terhére e helyütt is megállapított bűncselekményt, a részéről valónak elfogadott tények alapján helyesen és a büntető törvény rendelkezésének megsértése nélkül minősítette. Nem lehetett a minősítés kérdésében a védő álláspontját — amit a többi védő is magáévá telt — elfogadni. Azt vitatta ugyanis a nevezett védő, hogy védence csak aktiv megvesztegetés miau ítélhető el az 4945 : XIX. tc. 40. §-a alapján s a nem közhivatalnok, mint extraneus soha sem lehel felbujtója a 8. §-ban meghatározott passzív megvesztegetésnek. Ez a felfogás azonban téves. Az aktiv megvesztegetésről szóló 40. §-a a törvénynek ugyanis csak akkor alkalmazható, ha a reábírás, vagyis a hivatalos kötelesség megszegésére való felbujtás eredményre nem vezetett. A törvény a 40. $-ban, épúgy, mint a Btk. 470. §-a esetében a sikertelen felbujtási akarta mint delictum sui generist büntetés alá helyezni.. Ha a reábírás eredményre vezetett, mint