Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

10 Büntetőjogi Döntvénytár, minthogy azonban a kir. törvényszék az ítéletében idevonatkozólag felhozott indokok szerint C. Ferenc vádlottat nem azért mentette fel, mert ezen vádat bizonyítva nem látta, hanem bűncselekmény hiánya miatt • kétségtelen, hogy a felmentés törvényesen csakis a Bp. 326. §. 1. pontja alapján történhetett s ennélfogva a kir. ügyész ezen ítéleti rész ellen a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján semmisségi panaszt érvényesíthet. A panasz azonban alaptalan. A kir. Kúria ugyanis a Gybp. 20. §. 1. bekezdése alapján megállapítja, hogy C.Ferenc vádlottnak az a vallomása, hogy a két doboz cigarettát azért adta Gs. Sándor őrmesternek, hogy ez az ő üzletét megnézze és főnökét Figyelmeztesse, hogy C. Ferencnél is van árú, nincs megcáfolva. Ily körülmények között pedig, miután az adott esetben csak alkalmi ajándékról van szó, mely nem vesztegetés céljából adatott, csakis ezen okból nem forog fen C. Ferenc vádlottal szemben bűncselekmény, miért is C. Ferenc vádlottnak ezen vád alól való felmentése helyesen történt. De nem alapos C. Ferenc vádlottnak és védőjének a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszának az a része sem, mely arra irányul, hogy C. Ferenc vádlottnak bűnössége a Btk. 69. §. 1. pontja és az 1915: XIX. tc. 8. §. 1. bekezdésében meghatározott és ugyanezen §. 2. bekezdésének 1. télele szerint minősülő, hadviselés érdekei ellen bűntett tekintetében törvénysértéssel állapíttatott meg amiat hogy G. Miksát a haszonból való részesedés Ígéretével há ' ború idején szándékosan reábirta arra, hogy tőle hadi meg" térítési árakon árúkat vásároljon s ezért neki 1000 K készpénz" is adott. 1 A kir. törvényszék ugyanis megállapította, hogy G. Miksának a vezetése alatt álló élelmezési raktár részére a szerződések kötése és a vásárlások eszközlése körül az 1912 : LXVI1I. tcikket (a hadi szolgáltatási törvényt) és az ennek kapcsán részére kiadott és általa kézhez vett rendeleteket és utasításokat kellett alkalmaznia és követnie, vagyis neki a hadi megtérítési, mint maximális árakat nem volt szabad megadnia, hanem lehetőleg jutányosán, vagy legalább piaci árakon — a hadi kincstár érdekeit tartva szem előtt — kellett vásárolnia s ha ily árakon és békés úton nem tudta a szükségleteket biztosítani és csakis hadi megtérítési árakon lehetett volna vásárolni, akkor a hivatkozott törvény értelmében a rekvirálás esete állott elő. De a kir. Kúria a Gybp. 20. §-a alapján a bizonyítás anyagát megvizsgálva, úgy találta, hogy a kir. törvényszék azt is helyesen vette bizonyítottnak, hogy C. Ferenc vádlott haszonrészesedésből való Ígéretével G. Miksát reá bírta arra, hogy ez nála rizst és kávét hadi meg-