Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

74 Büntetőjogi Döntvénytár. megállapítását, hogy a költségeket a bűnösnek kimondott vádlott okozta. A bűnügyi költségekhez a Bp. 479. §-a szerint a magánvádlónak készkiadásban okozott szükséges költségek, úgyszintén a magánvádló képviselőjének megfelelő díja és készkiadása is tartozván, nyilvánvaló, hogy a kir. törvényszék a törvényt megsértette, midőn a bűnösnek kimondott vádlottat a bűnügyi költségek fizetésének kötelezettsége alól felmentette, illetőleg kimondotta, hogy a felmerült költségeket ((mindegyik fél saját maga viseli képviselőjével szemben». Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. = L. Kúria 4461/1011 EH (BDtár IX. 218.) 4284/1915 {BDtár IX. 154.) 35. Rágalmazás nemcsak az követ el, aki tudva állít valótlan tényt, hanem az is, aki abban a hiszemben állít rágalmazó tényt, hogy az való. (Kúria 1915 febr. 15. B I. 10,124. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A vádlott a Bp. 385. §. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert jóhiszemüleg járt el, amenyhyiben az általa tett állításokat valóknak hitte. Ez a panasz alaptalan. Rágalmazást nemcsak az követ el, aki tudva valótlan tényt állít, hanem az is, aki abban a hiszemben állít rágalmazó tényt, hogy az való: az utóbbi esetben a jóhiszeműség nem mentesíti a vádlottat, mert a törvény csak az állítás valódiságának bebizonyítása esetére állapítja meg a büntetlenséget, azt pedig a jelen esetben maga vádlott sem állítja, hogy állításai valók volnának. * * = Ugyanígy Kúria 3360/1914 {BDtár VIII. 142.), valamint az 1914: XLI. tc. javaslatának miniszteri indokolása (Igazságügyi Javaslatok Tára XIV. évf. 79S. L).