Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. 87 sal rendszeresen és állandóan foglalkozott, bűncselekményei által elért nyeresége mindössze csak néhány korona volt, létfenntartását tehát arra nem alapíthatta, de a tanúk szerint nem is abból, hanem mosás és albérlők tartása állal szerzett keresményéből élt. A kir. tábla a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva s a minősítést illetően még azért hagyta helyben, mert üzletszerűnek csak azt a cselekményt tekinti, melyet a tettes foglalkozásának egyik ágaként, megélhetésének egyik módjaként, abból a célból kövei el, hogy abból magának tartósan jövedelmet szerezzen és amely cselekmény tényleg számottevő jövedelmi forrásává válik a tettesnek. Mindkét alsóbbfokú bíróság tévesen mellőzte az üzletszerűség megállapítását azon az alapon, hogy a vádlottnak a kerítésből csak jelentéktelen haszna volt. Mert nem a haszon jelentékeny volta teszi a cselekményt üzletszerűvé, hanem az állandó akarat bizonyos bűncselekménynek abból a célból való gyakori megismétlésére, hogy az keresetforrásként jövedelmezzen. A valónak elfogadott fentebbi tényekből pedig egészen nyílvánvalp, hogy a vádlott a kerítéssel hosszabb időn át tervszerűen, tehát állandó akarattal abból a célból foglalkozott, hogy az neki legalább mint mellékkereset hajtson jövedelmet. Ennélfogva a panasz alapos . . . = V. ö. Kúria 715/1915 (BDtár IX. 131.), 4475/1915 (BDtár IX. 163.). 21. A Btk. 113. §. 2. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint gondnokság alatt álló pazarló helyett a vagyon ellen irányzott bűncselekmény esetében a törvényes képviselő terjeszt elő magánindítványt, nem zárja ki, hogy a pazarlás miatt gondnokság alá helyezett egyén ily bűncselekmény esetében a saját személyében terjesszen elő magánindítványt. (Kúria 1915 dec. 14. B. I. 7292. sz.)