Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

58 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir Kúria : A védő panaszát elutasítja. . . . Indokok : A kir. tábla ítélete ellen a védő a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján élt semmisségi panasszal. . . . Ezt a védő azou az alapon kívánja érvényesíteni, hogy mivel a sértett pazarlás miatt gondnokság alatt áll, a sértettt kárára elkövetett uzsora miatt a magánindílvány előterjesztésére a Btk. 113. §. 2. bekezdése szerint a gondnoka lett volna jogosult, a gondnok pedig indítványt nem tett és a sértett részéről előterjesztett indítványhoz hozzá nem járult. Ez a panasz nem alapos. Ugyanis a Btk. 113. §. 4. bekezdésében kifejteit azzal az általános szabállyal szemben, mely szerint a magánindítvány előterjesztésére a sértett fél van jogosítva, ha életének 16. évét betöltötte, az ugyanazon §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezésnek, annál a szembeötlő indokánál fogva, hogy a kiskorúaktól és a pazarlás miatt gondnokság alatt levőktől rendszerint nem várható el a vagyoni érdekeik kellő megóvása, nyilvánvalóan nem az a célja, hogy ama személyeket az előző bekezdésben általánosságban megadott joguktól a vagyon elleni bűncselekményekre nézve megfossza, hanem az, hogy amennyiben ama személyek elmulasztják annak a joglépésnek megtételét, amely bizonyos bűncselekmények eseteiben a vagyoni érdekeknek bűnvádi úton való megóvásához a Btk. 110. §-a szerint szükséges, ama joglépést helyettük törvényes képviselőjük megtehesse. A Btk. 113. §. 2. bekezdése tehát nem zárja ki, hogy a pazarlás miatt gondnokság alá helyezeit személy a maeánindítványt vagyon elleni bűncselekmény esetében is a saját személyében terjessze elő. Támogatja a törvény ez értelmezésének helyességét a későbbi törvény, nevezetesen a Bp. 47. §-a, amely szerint a 16. életévét betöltött kiskorú és a pazarlás miatt gondnokság alatt levő személy a vagyon elleni bűncselekményekre nézve is jogosítva van a magánvád képviseletére. Támogatja pedig azért, mert az ellenkező értelmezés azt a visszásságot eredményezné, hogy míg a későbbi törvény szerint bizonyos személyek a vagyon elleni bűncselekmények eseteiben is kivétel nélkül jogosítva volnának mindama joglépések meglételére vagy elmulasztására, amelyek a bűnvádi eljárás folytatásához szükségesek, addig a korábbi törvény szerint nem volnának jogosítva annak a joglépésnek megtételére, amely a vagyon elleni bűncselekmenyek bizonyos eseteiben a bűnvádi eljárás megindításának alapfeltétele. . . . = Az elvi jelentőségű kérdést a Jogtudományi Közlöny-ben legközelebb megbeszéljük.