Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

42 Büntetőjogi Döntvénytár. zönbös, mert e követelések valódiságuk és fennállásuk tekintetében nincsenek megtámadva, mihezképest a lejárat és a tartozás ki nem fizetése esetében a végrehajtás bekövetkezősége csak idő kérdése volt, amellyel á vádlottnak számolnia kellett... * * = I. Kúria: A bűncselekményt alkotó tettet mindig az anyagi valóságnak megfelelően keli megállapítani és a büntetőtörvény rendelkezéseit az ilykép megállapított tényekre kell alapítani. A Btk. 386. §. alá eső bűncselekménynek nem az a tettese, aki az adós cég tulajdonosakép a cégjegyzékbe bevezettetett, hanem az üzletnek valóságos tulajdonosa (8255/1912 BDtár VII. 32.). — II. Kúria: Elitélés, mikor a vádlott abból a célból, hogy a jogerős határozattal megítélt követelés behajtható ne legyen, vagyonát elidegenítette (2867/1908 BDtár II. 109). A bekövetkező hatósági végrehajtás esete megállapíitatolt, mikor a vagyon elidegenítése ítélet előtt, de a kereset beadása után történt (521/1912 BDtár VI. 101.). Mikor a sértett követelésének jogcíme bűncselekménnyel okozott kár, a feljelenlés megtételével kapcsolatban a kárigény bejelentése egyenértékű a kereset beadásával (5834/1907 BDtár I. 198.). Elítélés, mikor a vádlott a sértett részéről indított per előtt, de a perindításra való figyelmeztetés után idegenítette el vagyonát (4662/1911 BDtár V. 201.). Nem tényálladéki elem a követelés peresített volta (587/1910 EH—BET. 421.). Nem tényálladéki elem a követelés lejárt volta sem (4160/1913 BDtár VII. 189.). 31. Elítélés, mikor a vádlott a házasság felbontására és egyúttal a házasságból származott gyermek tartásdíjának megítélésére is irányuló kereset kézbesítése után vagyonát elidegenítette. (Kúria 1914 szeptember 1. 5656. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: A másodfokú bíróság ítélete ellen a védő semmisségi panaszt jelentettbe a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért, mert a megállapított tényállás a vádba tett bűncselekmény tényálladékát nem meríti ki, amennyiben az ingatlanok eladása idejében a sértett a vádlott hitelezőjének tekinthető nem volt és a vádlottnak nem is volt károsítási szándéka. A panasz alaptalan. A tényállás szerint ugyanis a sértett a házassági életközösség visszaállításának elrendelését 1910. évi szeptember hó 19-én kérte és miután a vádlott a bíróságnak ez irányban tett felszólítása dacára az életközösséget nem állította vissza, a sértett a házassági kötelék felbontása céljából a válókereselet 1911. évi január hó 7-én beadta és ebben a házasságból származott fiú-