Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

fíüntelőjotji Döntvénytár. il hette azért sem, meri a hitelezők követelesei a vádbeli eset idejében még le nem járlak, és így a terhére megállapított cselekmények nem a bekövetkező végrehajtás előtt történtek ; ha pedig bűnössége mégis megállapíthatnék, arra való tekintettel, hogy nem volt az üzlet tulajdonosa, cselekménye csak bűnsegédi bűnrészességnek minősíthető. A kir. táblának jogi megállapítása tehát két irányban vizsgálandó felül. Abban a tekintetben, hogy a hitelezők elől elvont vagyonnak a vádlott volt-e a tulajdonosa és igenlő esetben arra nézve, hogy a kielégítési alapot a hitelezők megkárosítása céljából vonta-e el a vádlott. A kir. táblának döntése mindkét irányban helyes. A ténymegállapítás szerint ugyanis a vádlottnak eredetileg saját nevén és lakásában volt üzlete és bukása után az üzlet ugyanezen a helyen, előbb W. Hermann és társa cég alatt, majd L. és társa cég alatt folytatódott. Ezzel kapcsolatban abból a tényből, hogy W. Hermann a vádlottnak fivére, a L. és társa cégnek tagjaiként pedig a vádlottnak felesége és anyja szerepeltek, továbbá, hogy a cégváltozások után is az üzlet helyiségéül a vádlottnak lakása szolgált és az üzletben a vádlott mindvégig mint üzletvezető benmaradt, az üzletet önállóan vezette, ő rendelkezett, ő tárgyalt és egyezkedett a hitelezőkkel, ő állította ki a váltókat és azok a személyek, akik mint az üzlet tulajdonosai szel epeitek, az üzlet vezetésébe be nem folytak: a kir. tábla heh esen vonta le azt a következtetést, hogy a W. Hermann és társa, majd a L. és társa cég alatt folytatott üzletnek tényleges tulajdonosa a vádlott volt és a tulajdonosként feltüntetett személyek csak névleg szerepeltek mint ilyenek. Azokból a tényekből pedig, hogy egyfelől a vagyontalan és fizetésképtelen vádlott 1911. év nyarán 12,000 K értékben hitelben árúkai vásárolt és ugyanennek az évnek szeptember hó 25-én W. Jakab javára 4000 K és járulékai erejéig ellene foganatosított végrehajtáskor nála csak 1347 K 80 f becsértékű árú találtatott és másfelől, hogy a vádloti nyomban az árúk átvétele után 5663 K 98 f beszerzési értékűt 30%-kai a beszerzési áron alul elidegenített, a fentiek szerint beszerzett árúkból 4988 K 22 f összeg erejéig sem árúban, sem készpénzfizetéssel beszámolni nem tud, végül, hogy a vádlott lakásán a kályhában és az ágyban, vászon, selyem- és posztóárúk eldugva találtattak: okszerűen következtethető, hogy a vádloti abból a célból, hogy hitelezőit megkárosítsa, a bekövetkező végrehajtás előtt árúiból 4000 K-t meghaladó értékűt elrejtett. Az a körülmény, hogy a hitelezők követelései az árúk elidegenítése és elrejtése időpontjában még nem jártak volt le, kö-