Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

22 Büntetőjogi Döntvénytár. 14. A biztosíték-adásra köteles lap a biztosíték szabályszerű felmondása után politikai tartalommal nem jelenhet meg, bárha a biztosíték visszafizetése nem is történt meg. (Kúria 1914 november 3. 6786. sz.) A Kir. Kúria : Mindkét alsófokú bíróság ítéletét a Bpn. 35. §-ának megfelelően megsemmisíti és a kir. törvényszéket új eljárásra utasítja. Indokok: Mindkét alsófokú bíróság abból a jogi álláspontból indult ki, hogy ha a hatóság a lap biztosítékát a felmondás dacára tényleg ki nem utalványozza, a biztosíték továbbra is biztosítékként szerepel a lapban a felmondás megtörténte után elkövetelt sajtóbííncselekményeket illetően is. És miután a jelen esetben a lapbizlosíték a letevő kezéhez vissza nem adatott, dacára, hogy az a letevő részéről felmondatolt, a lapnak a törvényben előírt biztosítéka megvolt és így jogosítva volt a kiadó a lapot politikai tartalommal megjelentetni. Ez a felfogás téves. A hirlapbiztosíték, mint ilyen, megszűnik, ha az arra jogosított személy által a biztosíték szabályszerűen íelmondatik és ennek az a jogi hatálya van, hogy a felmondás megtörténte után a lap megjelenendő számaiban elkövetett sajtóvéfségeket illetően a biztosíték felszabadul a vagyonjogi felelősség alól. A felmondás ténye azonban nem vonja maga után a niztosítéknak azonnal való kiulalványozását, mert a felmondás megtörténte előtt megjelent lapszámokban esetleg elkövetelt sajtóvélségeket illetően a biztosíték még visszamenőleg (az elévülési időn belől) vagyoni felelősséggel tartozik. Minthogy tehát a felmondás megtörténtén a biztosítéknak a ki nem utalása nem változtat, kétségtelen, hogy a jelen esetben, amikor a biztosíték a betevő részéről 1912. évi szeptember hó 18-án szabályszerűen felmondatott, a lapnak 1913. évi március 8 ikától június 28-ikáig terjedő időben biztosítéka nem volt, annak dacára, hogy a közigazgatási halóság részérni ez tényleg ki nem utalványoztatott. A kir. Kúriának eme jogi álláspontja mellett sem lehetett azonban a semmisségi panaszt érdemben elbírálni, mert nem állapíttatott meg egyik bírói ítéletben sem, hogy a lapnak abban az időben ki volt a kiadója vagy a kiadással megbízott személy,