Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. cselekmény, mert a vádlott a tanúk szavaiban megbízva, teljes jóhiszeműséggel, alapos gyanú alapján, való tényt, a tárgyi valóságot jelentedé fel. A semmisségi panasz annyiban alapos, hogy a vádlott kellő ténybeli alappal tette rneií feljelentését. Az időközben életbelépett 1914: XLI. tc. 20. §-a értelmé* ben pedig a balóság előtti rágalmazásnak egyik alkateleme, hogy a vádolás kellő ténybeli alap nélkül történjék. Ez utóbbi törvénynek ez az intézkedése a Btk. 260. §-ának tényálladékával szemben enyhébb lévén, a Btk. 2. §-ára való tekintettel a jelen esetben ez az enyhébb intézkedés veendő alkalmazásba. A kir. törvényszék ugyanis való tényként azt állapította meg, hogy a vádlott az alapperbeli feljelentését több tanú bemondása alapján tette. Azt is megállapította ugyan a kir. törvényszék, hogy ezek a tanúk az alapügyben csak részben, sőt kettő közülük egyáltalán nem igazolta a vádlott védekezését, amennyiben az előbbiek ott azt vallották, hogy az esetről mit sem tudnak, az utóbbiak úgy nyilatkoztak, hogy a sértettet a sötétség miatt ugyan nem látták, de a hangját felismerni véltek. E tanúvallomásokból azonban a kir. tábla nem vonta le azt a következtetést, hogy e tanúk nem úgy adták elő a vádlottnak a szóbanforgó esetet, ahogyan azt védekezésében a vádlott elmondta, hogy t. i. ők T. S. sértettet halászni látták : sőt R. F. és S. J. tanúk vallomása alapján megállapított abból a tényből, hogy e tanúk a vádlottal azt közölték, hogy a Duna partján halászó egyénben hangjáról T. S.-t, a sértettet, vélték felismerni és a P. F. tanú vallomása révén megállapított abból a további tényből, hogy e tanú szerint R. F. igenis azt mondotta a K. J. vádlottnak, hogy ő a sértettet halászni látta, azt tehát a szemével is felismerte, — a kir. tábla azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott által hivatkozott tanúk a feljelentés megtétele előtt azt közölték vele, hogy ők valamenynyien halászni látták T. S.-t és hogy ebből kifolyóan K. J. vádlott megbízva a felhívott tanúk közlésének valóságában, a kellő ténybeli alappal tette meg a vádbeli feljelentést. Minthogy pedig ekként a vádbeli bűncselekménynek egy lényeges alkaleleme, a kellő ténybeli alap nélkül való vádolás hiányzik és így a vádlott cselekménye nem bűncselekmény: ennélfogva az alsóbírósági ítéletekel megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett.