Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

48 Büntetőjogi Döntvénytár. gét bizonyította, a hamisított váltót pedig ugyancsak B. M. váltókötelezettségének bizonyítására használta fel. A kir. tábla nem tévedett tehát, midőn vádlottnak az utóbb megjelölt bűncselekményét külön a Btk. 401. §-ban meghatározott és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisítás bűntettének minősítette. Tévedett azonban a kir. tábla az anyagi törvény alkalmazásánál abban, hogy a vádlottnak a megrendelőjegy meghamisításával elkövetett bűncselekményét, mely a Btk. 401. és 402. §-ában meghatározott magánokirathamisítás bűntettének tényálladéki elemeit kimeríti, a kötelezettség egységénél fogva, az anyagi bűnhalmazat mellőzésével a súlyosabb beszámítás alá eső váltóhamisítás bűntettébe beleolvasztotta, mert az egymással összefüggő több bűncselekmény esetében a cél azonossága (kötelezettség azonossága) jogi egységet még nem alkot és ezért az anyagi halmazat megállapítandó lett volna, de perorvoslat hiányában ebben az irányban a vádlott hátrányára a kir. tábla ítélete megváltoztatható nem volt. •¥• * — Kúria: A vádlott a sértett kötelezettségének bizonyítására egy váltót és egy óvadéklevelet hamisított, mindkét magánokiratot a kötelezettségnek bizonyítására használta is, ezenfelül az óvadéklevél alapján a sértett ingatlanára bekebeleztette a zálogjogot Bár mind a váltó, mind pedig az óvadéklevél hamisítása ugyanazt a célt szolgálta, t. i. egy 10000 K kölcsön megszerzését, két magánokirathamisítás bűntette forog fenn és ezenfelül a Btk. 400. §-a alá eső okirathamisítás bűntette is, mert a vádlott vagyoni ha-zon végett szándékosan közreműködött abban, hogy a telekkönyvbe a sértettnek jogviszonyai tekintetében hamis adat vezettessék be (6018/1914). — A vádlott anyjának nevét elfogadói minőségben reáhamisította három váltóra és a váltókat tartozásaira fe lezetül adta, ezenfelül mikor a váltóbirtokos a váltókat perelte, az anyjának szóló sommás végzést a kézbesítőtől átvette és a vétívre anyjának nevet reáhamisította, amely utóbbi cselekményéből anyjára az a jogsérelem hárult, hogy kifogással nem élhetett. Három okirathamisítás és ezenfelül közokirathamisítás bűntettének anyagi halmazata állapíttatott meg (6183/1914). 12. A tanú, aki a vallomástételt vagy az eskü letételét, illetőleg a vallomás megerősítését a következményekre való figyelmeztetés dacára törvényes ok nélkül megtagadja, pénzbüntetéssel büntetendő ugyan, de ha a pénzbüntetés kimondása eredménytelen maradt, nincs helye a pénzbüntetés ismétlésé-