Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. Ennek a megállapításnak helyességét nem rontja le annak felismerése, hogy itl váltó képezvén a hamisítás tárgyát, a váltói kötelezettség a fennálló különleges váltójogi szabályok szerint tekintet nélkül az alapul szolgáló jogügyletre, magából a váltólevélből származik és hogy ez a kötelezettség a váltó beváltásával megszűnik, új váltó kiállításával és átadásával pedig új váltói kötelezettség létesül; mert a litk. alkalmazása szempontjából a kötelezettség létezése vagy megszűnte iránti kérdés elbírálásánál nem a váltó sajátlagos természete, hanem az annak alapjául szolgált jogviszony lényege es a kötelezettségnek abból leszármaztatott tényleges létezése vagy megszűnte az i'ányadó. A sértettek és a sertett jogszabálynak azonossága, valamint a jogsértő eredmény egysége az egyik szempont, amely több önálló hamisítási tettnek, egy bűncselekménnyé egyesítéséi indokolja. A másik szempont a tettes akaratelhatározásának a jog^ério eredményre való vonatkozásából következtetett egysége. A tettes szándéka ugyanis minden egyes hamisítási esetben közvetlenül az okirat hamisítására és használatára irányul ugyan, ámde a váltónak ugyanazon személyek sérelmére történt meghamisítása esetében az újabb hamisítások csak az elsőízben történt hamisítás által létesített állapot fentartására, az akkor elért vagyoni előny biztosítására szolgálnak, azokból tehát reájuk újabb jogsérelem nem hárul. A jogsértő eredmény ezek szerint a tettes által mindegyik esetben kifejteit tevékenység összhatásaként jelentkezik. így egész terjedelmében méltatva a tettes bűnös tevékenységét, nyilvánvaló, hogy cselekvősége egy összefüggő egészet es úgy az akaratelhatározás, valamint a jogsértő eredmény szempontjából egy egységes tettet képez; ez pedig elegendő indok arra, hogy több olyan telte, amelyeknek mindegyike valamely bűncselekmény — a magánokirathamisítás — ismérveit foglalja magában, egy bűncselekményként bíráltassék el. Összefoglalva a kifejtetteket : tekintve, hogy a magánokirathamisítás vagyon elleni bűncselekmény és ekként a jogsértés tulajdonképeni tárgya a jogilag védett vagyoni érdek; tekintve, hogy a kérdésben forgó esetben ez a vagyoni érdek csak az elsőízben történt hamisítás folytán szenved serelmet és hogy ennélfogva a jogsértő eredmény egységes; valamint tekintve, hogy ez az egység az egyes cselekvőségek és az akaratelhatározás tekintetében, valamint az ugyanazon jogszabály megsértésében is fentorog: a kérdéses tettben a magánokirathamisitásnak folytatólag elkövetett egy bűntette ismerhető lel. Mindezeknél lógva a rendelkező rész értelmében kellett határozni.