Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. 147 részét pedig hivatkozással a Bp. :J>87. §-ának első bekezdésére érintetlenül hagyta. Már az ítéletnek ezen szövegezéséből is nyilvánvaló, hogy a törvényszék mint másodfok u bíróság a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó elsőbírósági rendelkezést nem érintette, mert ez a rendelkezés fellebbezéssel nem volt megtámadva ; a törvényszék pedig az elsőbírósági ítéletnek nem fellebbezett részét érintetlenül hagyta. De a fennálló törvények is tiltják, hogy a másodbírói ítélet ettől eltérő értelmezést nyerjen. A büntetés végrehajtásának íelfüggeszlése, mint a Bn. i. §-a szerint nz arra méltó elítéltnek nyújtható kedvezmény, nem büntetés enyhítési eszköz és egészen más feltételekhez van kötve mint a büntetésnek nagy számú, vagy nagy nyomatékú enyhítőkörülmények fenforgása folytán a Btk. 92. §-ának alkalmazásával való rendkívüli enyhítése. A Btk. 92. §-a és a Bn. 1. §-a között eszerint nem áll fenn olyan kapcsolal, melynél fogva a büntetés rendkívüli enyhítése már magában véve a büntetés végrehajtásának felfüggesztését is vonná maga után s viszont a 92. §. mellőzése a büntetés felfüggesztésének mellőzését még nem indokolja. Ebből folyik, hogy a Btk. 92. § ának alkalmazása miatt használt perorvoslat a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó bírói rendelkezést nem érinti; a jelen esetben pedig a lőmagánvádló részéről használt ilyen irányú fellebbezés azt annál kevésbé érinthette, mert a felfüggesztés kérdésében az elítélt terhére a Bn. 10. §-a értelmében csak a kir. ügyész élhet fellebbezéssel. Ilyen körülmények között a másodbírósági ítéletnek utólagos értelmezésére nem volt szükség és a kir. törvényszék által erre vonatkozóan feleslegből hozott 3863 B. 1914. számú végzésének jogi hatályt tulajdonítani nem lehet. Minthogy továbbá vádlott a büntetés felfüggesztését tárgyazó elsőbírósági rendelkezésnek a másodbíróság részéről való érintetlen hagyásával sérelmet nem szenvedett, ennek a kir. ítélőtábla által való orvoslására sem volt szükség. A jogegység érdekében használt perorvoslat alapjául felhozott törvénysértés ezekhez képest megállapítható nem lévén, a perorvoslatol elutasítani kellett. -X * = V. ö. a BDlár III. 129. és a BDlár IV. 1). sorszám alatt közölt határozatokat. 10*