Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

U8 Büntetőjogi Döntvénytár. 93. /. ((Betörés* a Btk. 175. §-a értelmében kocsmának udvarára való behatolás, sőt valamely a szomszéd telektől elkülönített területre való benyomulás is. E bűncselekmény tényálladékához a helyiség különös elzárásában nyilvánuló akadálynak leküzdése nem szükséges. — //. A Btk. 175. §-a alá eső bűntett esetében az erőszakoskodó csoportnak minden tagja — tekintet nélkül arra, vájjon a tettleges erőszakoskodásban közreműködött e — tettesi minőségben büntetendő. (Kúria 1915 jan. 19. B III. 654. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok : A. Ferencz, K. János és M. Rudolf vádlottak védői a kir. tábla ítélete ellen a Bp. 385. §. i. a) és b) pontjai alapján semmisségi panaszt jelentettek be azért, mert az erőszakoskodást nem csoport követte el, továbbá mert a Btk. 175. §-ára alapított vád esetében nincs betörés és mert a vádlottak és állítólagos társaik között nem volt célzatközösség. A panasz alaptalan. Az alsóbíróságok által megállapított tényállás szerint úgy az utcán, mint később a sértett bekerített udvarában az erőszakoskodásban számos legény vett részt, de azok mindegyikének kiléte megállapítható nem volt, mert őket - az öt vádlotton kívül — a tanúk föl nem ismerték. E tényállásból nyilvánvaló, hogy itt a közrend és a közbéke megzavarására alkalmas embertömegről van szó, ami a <rcsoporl» togalmát az állandó bírói gyakorlat szerint kimeríti. Azt is megállapították az alsóbíróságok, hogy az útcán való erőszakoskodás ulán bizonyos idő múlva az embertömeg G. Pálné bekerített udvarába behatolt s ott a ház ablakait beverte, a sertésvályukat a kútba hányta, a kút kerítését szétrombolta, sőt a ház előtti akácfát is kidöntötte. E tényállásból az alsóbíróságok helyes jogi kövelkeztetést vontak le akkor, amikor megállapították, hogy a csoport a sértettnek bekerített birtokába betört és olt dolgokon erőszakot követeit el. A jelen esetben ugyanis a dolgokon való erőszakoskodás