Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

\'.2 Büntetőjogi Döntvénytár. hogy a vádtanács a törvényt megsértette, midőn az eljárás tárgyát képező vétséget az esküdtbíróság hatásköréhez tartozónak nyilvánttolta. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a perorvoslattal megtámadott határozatot a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdése alapján megsemmisíteni és az ügyet az illetékes bíróság elé utasítani kelleti. = Azonos : 5729/1914. (BDtár VIII. 202.) — V. ö. a jelen kötetben 46. sorszám a. közölt határozatot is. 91. Az alsóbíróság által valónak elfogadott tényekből a Kúria állapítja meg következtetés utján, vájjon a vádlott szándéka ölésre vagy testi sértés okozására irányult-e? L (Kúria 1915 íebr. 23. B IV. 2099. sz.) A kir. Kúria: ... A kir. ügyésznek a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjára alapított semmisségi panasza következtében az esküdtbíróságnak ítéletét a minősítés s ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabása tekintetében a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíti és a vádlottat a halált okozott súlyos testi sértés bűntette helyett a Btk. 279. $-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettében mondja ki bűnösnek . . . Indokok: A kir. törvényszéknek mint esküdtbíróságnak ítélete ellen a kir. ügyész a Bp. 385. §-ának i. b) pontja . . . alapján jelentett be semmisségi panaszt. Ez a panasz alapos. Az, hogy a vádlottnak a szándéka a sértett megölését is felölelte, nyilvánvaló abból, hogy a vádlott késével oly erővel szúrt a sértett mellébe, hogy a szúrás a sértett szívét is érvén, annak rögtönös halálát okozta, noha a vádlottnak a mindennapi élet tapasztalataiból tudnia kellett, hogy ily késszúrás a sértett halálát okozza. Amidőn tehát a vádlottnak ezen tudat mellett akarata a sértett mellbeszúrására irányult, szándéka az ölésre is kiterjedt . . .