Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. 139 ben foglalt az a szabály, mely szerinl a kir. járásbíróság előtt az ennek hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt folytatott eljárásban a terhelt ellen vizsgálati fogság egyáltalában nem rendelhető el, a csavargás fenlemlített eseteiben is alkalmazandó. Az ezzel ellenkező felfogás csak akkor bírna jogosultsággal, ha az 1913 : XXI. tc. 17. §-a a vizsgálati fogság elrendelésére vonatkozó tilalmat hatályon kívül helyezné; ilyen rendelkezést azonban a 17. §. nem tartalmaz. Nem változtat ezen megállapítás helyességén az a körülmény, hogy a 17. §. negyedik bekezdése az előzetes letartóztatásra vonatkozóan is rendelkezést foglal magában és az előzetes letartóztatás melleit a vizsgálati fogságot is említi; kimondván, hogy a törvényben megállapított vétséggel alaposan gyanúsítottat azonnal előzetes letartóztatásba kell helyezni és ügyében az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság tartama alatt kell érdemileg határozatot hozni. A terheltnek előzetes letartóztatásba helyezése ugyanis a munkakerülés közveszélyessége által indokolt biztonsági rendszabályként jelentkezik; az érdemleges határozat hozatalának bizonyos időtartamhoz való kötöttsége pedig a terhelt egyéni szabadságának megoltalmazását célzó eszköz. Ennek alkalmazása nemcsak az előzetes letartóztatás esetében, hanem a törvény 7. és 16. §-aiban említett azokban az esetekben is indokolt, melyekben a munkakerülés mellett valamely bűntett vagy vétség felett is ítélkezni kell; s melyekben az ítélkezésre nem a járásbíróság lévén hivatva, a terhelt vizsgálati fogságban van. Csak ennyit jelent az előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak a törvény 17. §-ának negyedik bekezdésében történt egymás mellé állítása, de nem jelenti azt, hogy ezzel a Bp. 536. §-ának a vizsgálati fogság elrendelését tiltó rendelkezése hatályon kívül helyeztetett volna. Nyilvánvaló ezekből, hogy a kir. járásbíróság a törvényt megsértette, midőn a csavargás vétségével terhelt ellen a vizsgálati fogságot elrendelte. De törvénysértő volt a kir. törvényszék vádtanácsának az az eljárása is, hogy a kir. járásbíróság végzését felülvizsgálta, mert a kir. járásbíróság ebben az ügyben nem a vádtanács megbízása folytán, hanem mint az ítélkezésre hivatott bíróság járt el; ilyen esetben pedig annak végzéseit a Bp. 545. §-a szerint a törvényszék vizsgálja felül; valamint megsértette a törvényt a vádtanács azzal is, hogy a kir. járásbíróságnak a kir. ügyész által felfolyamodással megtámadott végzését a vizsgálati fogság elrendelését illetően helybenhagyta.