Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. 41!) adva, a kir. tábla ítéletének a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseit megsemmisítette és a felfüggesztést mellőzte, mert úgy találta, hogy annak a Bn. 1. §-ában meghatározott lellételei nem forognak fen. A Bn. a büntetés végrehajtásának lellüggesztését új intézményként és oly alakulattal illesztette be jogrendszerünkbe, mely azt alkalmassá teszi az egyéniesítés (individualizáció) eszméjének, valamint a célszerűség jogpolitikai követelményének megvalósítására és arra, hogy emellett a jogrendnek is elégtételt nyújtson a bűncselekmény által rajta ejtett sérelemért. Az utóbbi szempontnak megfelel a törvény ama rendelkezése, mely szerint a felfüggesztés csak a már bíróilag megállapított büntetésre nézve mondható ki, egyszersmind a cselekmény jogsértő jellegének kijelentésében, a bűnösség és a büntetés megállapításában nyilvánulván meg az az erkölcsi büntetés, melyet a bűnösnek a felfüggesztés mellett is el kell szenvednie. A felfüggesztés feltételeit a Bn. 1. §-a határozza meg olyként, hogy a bíróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés és a pénzbüntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő okból fel függesztheti, ha ettől az elítélt magaviseletére, egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembevételével kedvező hatás várható. Arra nézve, hogy melyek azok a körülmények, melyek a büntetés felfüggesztését indokolják, a törvény határozott útbaigazítást nem tartalmazván, a bírónak minden egyes esetben meg kell állapítania azokat a tényeket, melyekből következtetés vonható arra, hogy a fellüggesztés alapjául szolgáló, különös méltánylást érdemlő ok fenforog-e, vagy nem, ha ettől a törvény által kívánt kedvező hatás várható. A felfüggesztés feltételeinek a Bn. 1. §-ában foglalt meghatározásán felül a Bn. 2. §-a felsorolja a bűncselekmény súlyából, az elítélt előéletéből és a cselekmény indokából merített azokat a körülményeket, amelyek a büntetés felfüggesztését kizárják. Ámde az a tény, hogy a törvény a felfüggesztés alkalmazásának határait az 1. §-ban a felfüggeszthető büntetéseknek és a felfüggesztés általános feltételeinek meghatározásával pozitív irányban, a 2. §-ban pedig a felfüggesztést kizáró körülmények felsorolásával negatív irányban állapítja meg, egyáltalában nem lehet indok arra, hogy a törvény ama kél szakaszának rendelkezései egymással ellentétbe állíttassanak s hogy azoknak az eredmény szempontjából egymástól eltérő hatály vagy jelentőség tulajdonittassék.