Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

büntetőjogi Dónlvénytá\ képezi. Az esküdtbíróság állal eszerint helyesen megállapított enyhítő körülmények pedig nem oly nagyszámnak és nem anynyira nyomatékosak, hogy a fenlorgó súlyosító körülmények mellen a cselekményre megbatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, miért is a I5lk. 92. §-át a kir. Kúria som tartotta ;> vádlott javára alkalmazhatónak. 61. Mellőztetett a jogos védelemre irányuló külön kérdés feltevése, mikor ezzel maga a vádlott sem védekezett, hanem azt adta elő, hogy felháborodásában lőtt a sértettre. (Kúria 1914 dec. IS. 7609. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: Az esküdtbíróság ítélete ellen semmisségi panaszt jelentelt be a védő a főtárgyalás folyamán megjelölt alaki semmisségi ok fentartása melleit amiatt, mert a kir. törvényszék elutasította azt az indítványát, hogy az esküdtekhez a jogos védelem fenforgása tekintetében kérdés intéztessék. A panasz alaptalan. Abban a tekintetben, hogy a vádlott a vádbeli cselekményt jogos védelemben követte el, a főtárgyalás folyamán megfelelő ténybeli adat nem merült fel és ezzel maga a vádlott sem védekezett, aki azt adta elő, hogy ((felháborodásában)) lőtt és pedig másodszor a tőle menekülő sértettre: ennélfogva a külön kérdésnek feltételét a bíróság törvénysértés nélkül a Bpn. 11. §-a értelmében helyesen tagadta meg . . . 62. Mellőztetett a Btk. 308. §-a alá eső bűncselekményre irányuló külön kérdés feltevése, mikor a főtárgyaláson felmerült bizonyítási anyag szerint a vádlottaknak mindegyike az életnek kioltásáia feltétlenül és egyformán veszélyes eszközzel bántalmazta a sértettet addig, amíg együttes és közös tevékenységük következtében ennek halála állott elő.