Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1915 jan. 19. B. IV. 669 915. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: Az esküdtbíróság ítélete ellen vádlott azért jelentelt be semmisségi panaszt, mert a cselekményt jogos védelemben követte el, a védő pedig a Bp. 385. §. i. b), c) és 3. pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt és pedig a 3. pont alapján azért, mert a bíróság a vádlott büntetlen előéletét, valamin! azt, hogy neki a sértett megbocsátott, enyhítőként nem mérlegelte és mert ama tényt, mely szerint a sértett sérülései hüsz napon túl gyógyultak, súlyosbítónak vette ; egyúttal fentartotta a védő a lőtárgyalás folyamán a Bpn. 29. §-ának 4. pontja alapján amiatt bejelentelt semmisségi panaszát, hogy a Btk. 281. $-ának második bekezdésében meghatározott bűncselekményre kérdés fel nem tétetett és mert a bíróság által feltett kérdéseket, jóllehet azok szövegezése törvényszerű és kiíogástalan, az esküdlek túlnyomó része megérteni nem képes. A panaszok alaptalanok. Ugyanis oly tárgyi adat, amelyből az lenne megállapítható, hogy a sértett a vádlottat vagy hozzátartozóit jogtalanul súlyosan bántalmazta vagy megsérlette volna, fel nem merült és így a Btk. 281. §-ának második bekezdésében meghatározott bűncselekmény egyik lényeges tényálladéki eleme hiányában a kérdés leltétele erre a bűncselekményre helyesen mellőztetett és mert az esküdtbíróság által feltett kérdések szövegezése teljesen világos és az esküdtbíróság elnökének törvényes fejtegetése mellett az esküdtek által megérthető. Továbbá, mert az esküdlek által valónak elfogadott tények a Btk. 279. §-ába ütköző és a Btk. 281. §-ának első bekezdése és a Btk. 65. §-a szerint minősülő bűncselekmény összes tényálladéki elemeit megvalósítván, az esküdtbíróság a vádlott cselekményének minősítésénél nem tévedett. De nem tévedett az esküdtbíróság abban sem, hogy a vádlott javára a Btk. 79. §-át nem alkalmazta, mivel ezt az esküdteknek a III. kérdésre adott nemleges válasza kizárja. Végül helyesen mellőzte az esküdtbíróság a vádlott büntetésének megállapításánál a Btk. 92. §-át, mert a vádlott, bár csak kihágások miatt, de büntetve lévén, a büntetlen előélet javára enyhítő körülményként nem mérlegelhető, de nem képez vádlott javára enyhítő körülményt az sem, hogy a sértett a vádlottnak megbocsátott, nem pedig azért, mert ez a vádlott bűnösségi fokára mint rajta kívül álló körülmény befolyást nem gyakorol. A sértett hosszabb gyógyulási időtartama pedig súlyosító körülményként helyesen mérlegeltetett, mivel a szándékos emberölés kísérletének a sértett megsérülése tényálladéki elemét nem