Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. 89 Mindé körülményekre vonatkozó ténykérdéssel kapcsolatban a védő által indítványozott jogkérdés arra irányult, hogy figyelemmel a vádlott korlátolt beszámítási képességére, a tény kérdésbe felvett események hatása alatt előállolt kétségbeesés és az idegek túlfeszílése folytán vádlott elmetehelsége annyira meg volt-e zavarva, hogy emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. Ami a ténykérdésbe felvétetni óhajtott körülményekel illeti, azok csakis mint enyhítő körülmények vehetők figyelembe, az enyhítő körülményekről azonban a Bpn. 9. §-ának második bekezdése szerint az esküdtekhez kérdési intézni nem szabad ; ugyanez a tiltó rendelkezés áll fen a vádlott elmebetegségére, vagy elméjének egyéb rendellenes állapotára vonatkozóan is és így az esküdtbíróság a védő által indítványozott kérdések feltételét helyesen tagadván, meg ezen határozatával a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette meg, illetve azt tévesen nem alkalmazta. 57. A tömény nem tiltja a főkérdésnek vagylagos szerkesztését, feltéve, hogy a vagylagos kérdés csupán a tettben való közreműködésnek vagy pedig az elkövetésnek módja tekintetében történik és feltéve, hogy a felsorolt módozatok mindegyike olyan, hogy külön-külön kimeríti az alkalmazandó törvény ismérveit, úgy hogy ebből a szempontból egyenlő értékűek. Minthogy a Btk. 70. és 71. §-ai szerint a tettesség és a társtettesség egyenlő tekintet alá esik, ez irányban a vagylagos kérdés nem kifogásolható. Nem kifogásolható a vagylagos kérdés abban a tekintetben sem, hogy az élet kioltása fejszecsapással vagy kútbadobással történt-e, mert az ölés tényálladéka szempontjából ez a körülmény közönbös. (Kúria 1914. évi 3950. sz.)